Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-03 / 14. szám
méretének és beosztásának megfelelő átalakításban ismétlődnek. Az összes ablaknak a szegélyét képező és a hasmoneus pénzekről eredő hármas liliomból képzett bordűrön belül a háromtagú ablak bogáncsfej és búzakalász keretben a Szentírás ezen igéjét jelképezi: ..Tüskét és bogáncsot teremjen neked s egyed a mező füvét Arcod verejtékével egyed kenyeredet." (M. I V, 18.. 19.) A középső ablakon a köznapi munkát szentföldi faeke jelképezi búzakalászok között, a többi ablakok a szombat, a pészach. a sovuosz, az új év. az engesztelőnap, a sátoros ünnepek, a semmi aceret, a szimehat Tóra, a pufim, a cha nukka és a tisó béov szertartásait szimbolizálják a legpompásabb Uvegfestményekkel. Az oltárral szemben lévő nagy emeleti ablak nem esik az ünnepi ciklus sorozatába. hanem történeti visszaemlékezésnek van szentelve. Művészi képek díszítik a kórus ablakait is. Rótli Manó budapesti üvegfestő a maga nemében új és nem könnyű feladatot mnuivészi ambícióval és kiváló sikerrel oldotta meg. A frigyláda belsejében két-két Tóra számára kilenc fülke van a modenai templom példájára. Az egész frigyláda borítása és ajtaja a nílusi akác vagyis a bibliai Sitiim fa gyönyörű színes kemény fájából készült. Az elhunytak emlékére a férfitemplom falába illesztett négy márványtáblán örökítették meg a neveket. Az örökmécsest az épület stílusához simulva zsidó motívumok felhasználásával tervezte a műépítő. Ugyanúgy a szószék mellett lévő hatalmas kandelábereket. az oltáremelvény kisebb kandelábereit és a díszes falikarokat, amelyek ajeruzsálemi Szentély aranykandeláberének motívumait tüntetik lel. Az előimádkozói szószékemelvény, a frigyszekrény előtt elhelyezett asztal pultja tömör tölgyfából készült, ugyanúgy az. összes asztalos munka a frigyláda kivételével. Ez a monumentális, művészi kivitelezésű épület nem egészen három év alatt készült el. 1900. augusztus 7-én kezdték és 1903. május 19-én avatták fel. Vajon ma mennyi idő kellene hozzá...? DOMÁN ISTVÁN Szépségverseny az iskolában Két levelet kaptunk. - egyazon témáról. Az egyiket Géza írta, ötödik általánosba jár. A farsang tiszteletére az osztályfőnökük szépségversenyt rendezett a lányok között. Géza és még két fiú az osztályból tiltakozott. Közölték, ez őket nem érdekli, inkább hazamennének. Kötelező volt maradni és - szavazni. (A fiúk üres papírlapot dobtak a „szavazódobozba”. (A szépségverseny után, hangulatvilágításban lambadát kellett (igen, kellett!!) táncolniok. Géza véleménye: ha már verseny, versenyezzenek a gyerekek abban, hogy ki tudja legjobban a magyar nyelvtant, vagy a történelmet, vagy akár, ki mászik fel elsőnek a kötélen a tornateremben. Mint a fentiekből sejthető, Géza javaslatai - melyeket másnap közölt a tanárnővel - süket fülekre találtak. A másik levél írója történetesen egy mama. Indulatosan, haragosan ír, az ugyancsak az iskolában (nem Gézáéknál, másutt) rendezett szépségverseny ellen. Mert, amióta farsang idején, ez a szépségverseny, ezúttal az általános VII. osztályában lezajlott, az ő lánya és a barátnői - egyik sem lett győztes, még csak helyezett sem - másról nem beszélnek. Hogy milyen cipő, ruha, frizura, arckikészítés kellene, majd jövőre, a győzelemhez. S egyáltalán, indulhatnak-e a lányok és hogyan és mikor az igazi, nagy szépségversenyen, amit majd országosan rendeznek. „Hát erre tanít az iskola? Ezzel tömik a gyerekek fejét? Fel vagyok háborodva, de nem tudom, mit csináljak a felháborodásommal? Kihez forduljak? Hol panaszkodjam? A lányom egyik barátnőjének a mamájával beszéltem. Ő ebben semmi rosszat nem lát, miért ne szórakozzanak a gyerekek? - ez volt a véleménye. Szerinte nem kell mindig halálosan komoly dolgokkal foglalkoztatni a gyerekeket, úgysem hallanak egyebet a tévében, rádióban, mint a politikát. Mit tanácsolnak?” * Természetesen, mindkét levélírónkkal egyetértünk. Valóban nem éppen dicséretes ötlet, még farsang idején sem, az iskolai szépségverseny. A sok egyéb indok között már csak azért sem, mert a szépség adottság, azzal veleszületik, aki szép, nem kell megküzdenie, dolgoznia érte, semmiféle teljesítmény nem fűződik hozzá. Az ügyesen kitalált kellékeket, frizurát, egyebet aligha lehet annak nevezni. És még sok tucat érv lenne ellene, ezek annyira nyilvánvalóak, hogy felsorolni sem érdemes. De hogyan lehet az iskolai szépségverseny-rendezést megakadályoziTT? Nem könnyű feladat, többféle módon lehetne próbálkozni. Talán mégis lehetne például találni a szülők között olyanokat, akik ugyancsak ellene vannak? S ez esetben velük együtt kellene szót ejteni róla a szülői értekezleten. Persze, nem csodálnám, ha a szülő, aki ellenzi, csak négyszemközt „bátor” s az osztályfőnök el.őtt nagyokat hallgatna, magában arra gondolva, hogy a gyerek issza meg a levét, ha ellentmond. De elősorban mégiscsak a szépségverseny rendezőjével kellene beszélni, hátha hallgat az okos érvekre? Persze, félő, hogy az illető nagyon modem, nyitott pedagógusnak hiszi magát, a tiltakozó szülőkre pedig rásüti a bélyeget: konzervatív, begyepesedett, ma már nem ilyen időket élünk, hozzuk be az életet az iskolába! Hasonló érveket más ügyekkel kapcsolatban ugyanis már hallottunk. Összegezve azt tanácsolnám: ne riadjon vissza, kedves asszonyom, kis ügy a szépségverseny, de érdemes harcolni, érvelni, vitázni ellene. Hiszen, nyilvánvaló, nem a lambada és a szépségverseny tesz egy iskolát modernné, nyitottá, hanem az, amit és ahogyan tanítanak benne! PONGRÁCZ ZSUZSA 34 HARANG
