Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-03 / 14. szám
Egy vasárnap az őskeresztyényeknél A Tabán fölött, a Naphegy tér közelében, egy kastélyszerű épületben található az Őskeresztyény Felekezet országos központja és a budapesti Gyülekezet imaháza. A Gyülekezet vasárnap délelőtti istentisztelete tíz órakor kezdődik, de az imaház már háromnegyed tízkor tele van. Körülbelül kétszázan lehetnek. Föltűnik, ho.gy a nők szinte kivétel nélkül selyemken3őt viselnek, hajuk pedig a derekukig ér. Rengeteg a gyerek. Az imaház berendezése végtelenül egyszerű. A fal világoskékre festett, csak az oltár mögötti rész van bevonva barna színű lambériával, fölötte felirat: „Mi pedig prédikáljuk a megfeszített Krisztust.” Az oltár mintha egy élére állított, felfordított asztallap lenne, rajta mikrofon, két cserép virág. A sarokban orgona. Az istentisztelet megkezdése előtt a hívők egyenként, hangosan imádkoznak, két-három percenként váltva egymást, hálát adnak az Úrnak, hogy itt lehetnek és kérik, hogy áldja meg a Gyülekezet tagjait, az ország vezetőit és lakosait. Tíz órakor a Felekezet országos elnöke, a sötétkék öltönyt viselő Sárkány Mihály lép a szószékre. „Békesség nektek”, mondja és áldást kér a Gyülekezetre. Közös éneklés következik ezután a Dicsérjük az Urat című énekeskönyvből, majd Sárkány Mihály Mózes I. könyvének 14. fejezetéből fölolvassa azt a részt, amikor Abrahám, Khédorlaomer megverése után csak a kenyeret fogadja el Melkhisédektől, de a nyereségből nem kér. Sárkány Mihály arról beszél ezzel kapcsolatban, hogy Sodorna a világot jelenti, és két úrnak nem lehet szolgálni. Ha valaki embereknek akar tetszeni, Isten szolgája nem lehet. Abrahám valamennyiünk számára példa lehet, mert olyan úton indult el, amit nem ismert, de mivel hitt az Úrban, engedelmeskedett Neki. Hit és engedelmesség, szorosan összetartozó fogalmak ezek. Az igeolvasás után a Sárkány Mihály által fölszólított testvérek megköszönik az Úrnak, hogy itt lehettek, majd áldáskéréssel és közös énekléssel fejeződik be az istentisztelet: „O, fogd kezem, Vezérem / S vezess tovább, / Míg boldog célom érem...,” Az istentisztelet befejezése után Sárkány Mihállyal szeretnék beszélgetni, de őt sajnos elszólítják a hivatalos ügyei. Schmied András, a Felekezet egyháztitkára és a Gyülekezet lelkipásztora viszont bemutat Csapcsik Imrének és feleségének. A házaspár a Gyülekezet gondnoki teendőit látja el, takarítják az imaházat, ápolják a kertet. Mindketten harmincévesek, két gyermekük van. Csapcsik Imréné varrónő, férje villanyszerelő. Az asszony szinte beleszületett az őskeresztyénységbe, hiszen négyéves volt, amikor édesanyja először vitte a Gyülekezetsz egyik testvér áldást mond Isten dicsőségéért 26 HARANG
