Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-03 / 14. szám
A kormány és az egyházvezetők találkozója KAPUZÁRÁS ELŐTT Öt nappal a választások előtt gazdag és fontosnak tűnő programra hívta Németh Miklós a kormány (mire megjelenik az írás, hozzá kell tenni, hogy egykori) elnöke a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezetőit. A programot olvasva egy új, a startvonalon álló hatalom számára sem megvetendő feladat volna az a néhány órás ülésre előkészített napirend, amelyben az egyes állami tulajdonban álló ingatlanok egyházi tulajdonba adásának lehetőségeiről, jogi hátteréről valamint az elkezdett munka eddigi eredményeiről adtak számot a miniszterek. De szó volt a büntetésvégrehajtó intézetekben folyó lelkigondozói munkák, a fegyvemélküli alternatív katonai szolgálat tapasztalatairól is, sőt még az Országos Vallásügyi Tanács működési szabályzatát is jónak látta a pillanatnyilag még hivatalában lévő kormány napirendre tűzni. Mindezeknek tragikus hangsúlyt adott, hogy a miniszterelnök drámai színekkel ecsetelte a marosvásárhelyi vérengzések legfrissebb eseményeit. A püspökök, az egyházvezetők, a főgondnokok; kicsik és nagyok mind eljöttek; szinte senki nem hiányzott. A tanács új tagokat köszöntött, régieket búcsúztatott és bizakodva ecsetelte a jövőt. Nem tudjuk, hogy mi vonzotta a parlamentbe a magyarországi felekezetek hivatalosait. Bizonyára nem az épület szépsége, talán nem is a nosztalgia. Úgy tűnik, mindenki úgy ítélte meg, hogy érdemes „üzenni" a régi kormánnyal az újnak. A miniszterek és a miniszterelnök sűrű ígéreteket is tettek arra, hogy az egyházvezetők által tett legértékesebb javaslatok szerepelnek majd az átadási jegyzőkönyvben. Dr. Schöner Alfréd, az Országos Rabbi Tanács elnöke, Németh Miklós, Sarkadi Nagy Barna, az Egyházpolitikai Titkárság vezetője, Fixier Herman, a Budapesti Izraelita Hitközség Ortodox tagozatának elnöke és Bakos Lajos, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének ügyvezető alelnöke. (MTI-fotó) A fő kérdés a működőképes egyházhoz elengedhetetlenül szükséges anyagiak kérdése volt. Most már az is elhangzott, hogy az iskolák, a szerzetesi és egyházközségi vagyon mellé földre is szükség volna. És a hatalmáról leköszönni készülő kormány — ígért. Igaz, hogy a volt egyházi birtokok elidegenítésének törvényét nem tudta átvinni a parlament viharoktól sem mentes utolsó ülésén, sem pedig utána (nyíltan megvallva működőképtelenségét) nem tudott erre garanciát adni. Igaz megígérte, hogy adminisztratíve késleltetni fogja a nemzeti kótyavetyél. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért), a visszakérési kedv nem csökkent, sőt inkább növekedett. Az egyik néhány hónapos múltra visszatekintő vallásközösség közel harminc épületet kért (természetesen nem vissza, hanem csak úgy...). Köztük vannak munkásotthonok, székháznak, iskolának való épületek. Kértek pártházakat, oktatási központokat, szovjet katonai üdülőt, munkásőr otthont no meg MHSZ-helyiséget és egészségházat - természetesen más célra -, amit a felterjesztésük szerint nem jól és nem célszerűen használnak. A kormány meg (az előtte álló öt teljes napra előre tekintve ezt könnyen meg lehet tenni) - ígért: földet, épületet, igazságot, jogot és mindent. No azért arra is ügyelt, hogy egy-egy fél mondatban a sorok között olvasni tudóknak is üzenjen és intsen, óvjon az illúzióktól. A happy and - az lett volna, ha megszületik kőbe vésve az Országos Vallásügyi Tanács alapszabálya - elmaradt. A római katolikus egyház erős embere - megvétózta a békés, könnyes búcsút, no meg az új szabályrendeletet. Azt javasolta, hogy minden kötöttség nélküli baráti körré, szabad tanácskozó fórummá alakuljon a tisztes testület, hiszen az előzetes megbeszélések szellemében megfelelően „a Tanács konzultatív testület, nem hoz döntéseket; a Tanácsban résztvevő egyházak, felekezetek, vallási közösségek képviselői minden kérdésben fenntarthatják közösségük különvéleményét. A Tanácsban résztvevő egyházak, felekezetek, vallási közösségek bármikor megszüntethetik, illetve határozott vagy határozatlan időre felfüggeszthetik a Tanács munkájában való részvételüket.” Lesz-e jövője az Országos Vallásügyi Tanácsnak? A választ senki nem tudja, meg azt sem hogy mi lesz akkor, ha az állam szünteti meg határozott vagy határozatlan időre a Tanács létét. így hát kezetráztak a felek, megköszönték egymásnak a jó együttműködést és békésen hazamentek (ha még nem is értek haza a magyarországi egyházak egészen). GAAL PÉTER 6 HARANG
