Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-28 / 13. szám
TIZENKÉT APOSTOL ^Megszeppenve áll egy kicsinyke templom, a Quo vadis az ősi urbs falain kívül az Appius Claudius censor által épített út mentén. Hófehér márványba kövülve őrzi a templom Péter apostol lábnyomát. Innen fordult vissza a hagyomány szerint Krisztus kérdésére a keresztényüldöző Rómába. E Nero császár idejére eső legendát nyugodtan nevezhetnénk Péter-fordulásnak, a Pál-fordulás analógiájára. Az apostol életének szinte valamennyi ismert mozzanata ilyen, s hasonló fordulatokban gazdag. Tény, hogy a Bethsaida-beli halász jellemén clhívója aprólékos és tüzetes faragásokat végzett és megkülönböztetett bizalommal tekintett reá, hiszen János evangélista szerint elhívása első pillanatától kezdve Kéfásnak, azaz kősziklának nevezte. Ennek a halászembernek mondta a Galileai tenger partján, hogy mostantól kezdve embereket fogsz halászni. No, persze, amíg ezt a nagy megbízatást önállóan elvégezhette, sok víznek kellett lefolynia a Jordánon. Három, három és fél évtizeden keresztül kísérhetjük nyomon életét, hiszen alig akad apostol, akinek életével olyan beható részletességgel foglalkoznának az evangéliumok és az apostolok cselekedeteiről írott könyvek. Csodálatos történetek és megható párbeszédek leírásaiból áll egybe egy plasztikus portré róla. Ő az, aki egy személyben hős és gyáva. Urát rajongásig szerető tanítvány és áruló. De a legmeghatóbb az, ahogyan Jézus ezt a szalmaláng lelkű embert kezeli. Megértéssel az emberi gyengeségek iránt, elnézően és megbocsátó szeretettel. Nemcsak megerősíti Máté evangéliuma szerint kősziklaságát, de feltámadása után a Galileai tenger mellett juhai legeltetését és őrizését is reá bízza. A tanítvány szíve nyilván hosszú időn keresztül volt megosztott. Szerette volna testestül-lelkestül átadni magát Mesterének, minden igyekezettel azon volt, hogy méltó lehessen szeretetére. Ám a test és vér, a megrögzött szokások, az ész és logika időnként eruptív erővel tört fel belőle. A hullámok hátán közelgő Jézusra így kiáltott: „Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád mehessek a habokon!” És amikor kicsinyhitűsége, esze és logikája hatalmába kerítette, süllyedni kezdett. Ez a kicsinyhitűség, mint árnyék, végigkíséri egészen a keresztig. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy tanítványtársai ne viseltessenek iránta megkülönböztetett tisztelettel. O szólal meg a tanítványok nevében Cezárea Filippi határában, s őt fiszi fel Jézus negyedmagávai a szent hegyre, s ő vall így: „az életemet adom érted”. Ám egyedül neki kell a siratófalnál kiöntenie szívét és zokogni, mint egy tizenkét éves gyermeknek. Az evangéliumok nem romantikus regények, amelyekben a jó és a rossz kontrasztjaival találkozunk. Hitelességükhöz azért sem férhet kétség, mivel alig akad a világirodalomban, s a történelemben olyan leírás, amelyben ilyen kendőzetlenül nyer rögzítést az igazság. Vállalva még az ellentmondások vádjait is. Jelleme folytán Péter sem válik szentté, mégis valami megmagyarázhatatlan erő következtében lassan, fokozatosan válik kősziklává. Mi tudjuk, hogy ez az erő Krisztus szeretete és a Szentlélek munkája. Az első pünkösd után ő lehet a nagy igehirdető. De alig szónokol Isten megváltó szeretetéről, máris reá szakad a bizonytalanság. Amint szembesül a régi hittel, eléje mered a pogányok dilemmája. A törvény vallása túlságosan mély nyomokat hagyott benne. így kerül konfliktusba Pállal, a pogányok apostolával. A Feltámadott szelíd kezelése nyomán döbben az igazságra. Ettől kezdve a népek apostola sem vitatta el, hogy az őskeresztény gyülekezetek vezetője Jeruzsálemben és környékén. Aztán megszakad élete fonala a Szentírás lapjain. Élete végéről bizonyosat nem tudunk. A szent hagyományok úgy tartják, hogy Rómába került éppen a Nero-féle keresztényüldözés idején. S amikor menekülni akart, találkozott ismét Urával. Ekkor önként ment vissza a városba, s a Mamertinusban, a Severus diadalíve mögött rejtőző államfogházban kötött ki. Pállal együtt, akivel végső békességre talán itt a súlyos kőtömbökből álló börtönbe jutott. (Ma kápolna áll a börtön felett.) Ám amikor megfeszítésére került sor, kérte, hogy fejjel lefelé függesszék fel, nem méltó arra, hogy úgy haljon meg, mint Ura. Sienkiewicznek e legenda alapján megírt világsikert aratott regénye, a Quo vadis meghozta a Nobeldíjat. RÉDEYPÁL Szent Péter apostol Ikon a 16. század első harmadából HARANG 23