Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-28 / 13. szám

„Esténként meséltem a Bibliát... ’>•> Egy nagymama monológja- A mai fiatal nemzedékből kiölték a hitet. Amikor én kislány voltam, Buda­fokon a Kamaraerdőnél laktunk, minden vasárnap mentünk templomba, le a Du­­na-partra, ami négy kilométer volt oda. négy kilométer vissza. Sokszor még délután is visszamentem, mert a tisztele­­tes úr szépen foglalkozott velünk...- Anyám debreceni református csa­ládból származott, én is református em­berhez mentem férjhez, a férjem Szat­márnémetiből való, ami református vi­dék, ismertem jól, a tanítóképzőből jár­tam ott gyakorlaton. Általános iskolai tanítónő voltam, összesen három helyen tanítottam a nyugdíjazásomig. 1948-tól Angyalföl­dön, a Tömöri úton, ott még vittük a va­sárnapi templomba a gyerekeket. A vál­tozás után engem megválasztottak úttö­rővezetőnek... Később a Hemád utcában tanítottam, az nehéz időszak volt, egyre vadabb igazgatók jöttek, egy kis kolle­ganőm minden igazgató-váltáskor el­mondta a Miatyánkot, hátha nem tart sokáig ez az egész... Ezután a Gorkij­­fasorba kerültem, onnan mentem nyug­díjba...- Anyám nagyon vallásos volt és szigorú. Haragudott, ha valaki mosott vagy takarított vasárnap, pedig az ötve­nes években én is csak akkor tudtam elvégezni a háztartási munkákat, hét-16 HARANG

Next

/
Oldalképek
Tartalom