Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-28 / 13. szám
zért „levágta”. A család politikai-gazdasági hatalmát azonban egy Erdélyből kifutott Andrássy (Péter) teremtette meg. őt tekinthetjük a közel négyszáz évig tartó Andrássy-birodaloni alapítójának. Ennek a hatalomnak a földrajzi jelképe egészen a második világháború végéig, (1945-ig) az a Krasznahorka volt. amelyet Andrássy Péter átállás vagy árulás árán szerzett. Engem e történet patakmedrében nem a partok, hullámverések, a csodatájnak beillő földrajzi környezet érdekel, még a legenda sem, amely szerint a krasznahorkai híres hegyoldalt egy juhász ajándékba kapta volna IV. Béla királytól, akinek a föld mélyén talált rakás aranyat ajándékozott. Nem is a Krasznahorka büszke váráról szóló kuruc kesergő eredete, amely nótát a históriai ködökbe vesző elbeszélések szerint az a holtig hű cigány, bizonyos Czinka szerezte, aki Rákóczit két fiával együtt még Rodostóba is elkísérte, s ott halt meg szegény a száműzetésben. Engem a politikai-hatalmi-lélcktaniemberi forrás érdekel - a vagyon eredete. A büszke várra ráterülő éji homályból fölsejlenek előttem szavak és fogalmak: jellemhiba, hűtlenség, helyezkedés, átállás, honárulás, népárulás. De szabad-e egyetlen Andrássy történelmi döntését és magatartását úgy meghatározni és minősíteni, hogy ne legyek igazságtalan, s egyúttal ne bélyegezzem meg ezzel a hatalomalapító leszármazottad, a kocsmagenerálist, ennek dédunokáját, id. Andrássy -Oyula miniszterelnököt, s Ferencz József udvari emberének az unokáját. Andrássy Katinkát? Egy család tagjainak a génjei titkos körforgást végeznek (ezt leszólni is lehet. „baboná”-t emlegetve); az öröklődés kihat ugyan a jellemre, de nem annak egészére; történelmünk mézet gyűjtő birtokosai olyan méhek, amelyeknek a kaptárában olykor csak hártyafal választja el a hűséget az árulástól. Hogyan jutott ilyen fejedelmi terített asztalhoz, milyen magatartás árán ízlelte meg a mézízű hatalmat Andrássy Péter? Hogy erről véleményt mondhassunk, tisztázni kell. milyen történelmi égtáj felől figyeljük elsuhant századok magyar történelmét? E sorok írójának egyetlen szempontja van: a nemzetté még alig formálódott magyar nép, a magyar szabadság érdeke. Tehát Magyarország önállásáé, a magyar függetlenségé. A mi létezésünk folytonosságát pedig a 16. század végén, a 17. században á független erdélyi magyar fejedelemség képviselte, nem pedig a Felvidékre korlátozódott „magyar" királyság, amelyet már-már elnyeléssel fenyegetett a Habsburgok mohó torka. Ebben a korban Krasznahorka a „császáriaké”. Ura, Bcbek Ferenc hol a nemzeti király, Zápolya, hol meg a Habsburg-király, I. Ferdinánd oldalára állt. Lopott harangokból pénzt is veretett, végül megölték, a jószágvesztés során kobozták el a büszke várat. Kié legyen? Andrássy Péter székely nemes, birtokos, várkapitány, a rendek tagja Erdélyben élt, mikor azok (ő is) fejedelmükké választották Báthory Istvánt, a későbbi lengyel királyt. Urát pedig annak rendje és módja szerint elárulta. A Habsburgok jelöltje ugyanis Békésy Gáspár volt, aki Báthory ellen hadat szervezett, a hadhoz Andrássy is csatlakozott, de elbuktak és A. Péter Az Andrássy-család ősi vára Krasznahorkán egy századeleji képeslapon Erdélyből „kifutott”. A Habsburgoktól „érdemeiért” kapta Krasznahorkát. Lehet ugyan billegtetni a szavakat és a fogalmakat: ez belső viszály volt-e, illeszkedés, helyezkedés, „nagypolitika”, hatalmi harc, józan megfontolás, netalán egyszerű átállás-e? Az én szótáramban azonban hazaárulás a neve. Utóda, Krasznahorka későbbi ura, Rákóczi rendíthetetlen híve, a Rákóczi-szabadságharc vitézlő tábornoka. Lőcse, c kulcsfontosságú város parancsnoka, a kocsmagenerálisnak nevezett Andrássy István ezernyi szálból szőtt, bonyolultságában egyenesen meghökkentő jellem. Hogy csak hős volt. vagy csak áruló, vagy pedig hős is, meg áruló is. addig vitézkedett, míg reménycsillaga égett az égen s később kész volt „elnézni” az árulást, hogy a bukás előestéjén megmentse Lőcsét, azt még egy Jókai sem tudta megállapítani. Pedig az ünnepelt író előtt az Andrássyak megnyitották levéltáraikat, Jókai heteken át kutatott a Felvidéken, titkos okiratokat olvasott, de nem ítélkezik A lőcsei fehér asszony című regényében. Ennek az akadémiai kritikai kiadása (a híres magyarázó jegyzetekkel!) olyan ritka és becses, hogy megszerezni, megvásárolni sem tudtam, a Szabó Ervin könyvtárban sem kölcsönözték ki, végül csak fénymásolatban olvashattam végig a magyarázatokat. Szétválogatni a tényeket olyan nehéz, mintha egy mázsa búzaszem kerülne elénk, hogy az egyik magtárba felhalmozzuk a tiszta szemeket, a szemétbe meg kivessük az ocsút. Csak a tényeknek tetsző?, látszó?, vagy tényeknek elfogadott események felidézésére vállaikozhatom. A lőcsei fehér asszony - Korponayné Géczy Júlia - a Rákóczi-szabadságharc végén titkon beengedte a létfontosságú Lőcse falai közé az ostromló osztrákokat. Ezt szerelmével, Lőcse városparancsnokával, Andrássy Istvánnal készítette elő, vagy kedvese csak tudott erről és „elnézte”, vagy a reménytelen helyzetben egyenesen elősegítette, hogy megmentse a várost (s vele önönmagát), arra válasz nincs. Arra sem, ki volt Korponayné? Áruló, később mártír? Mert a Habsburgok Rákócziék bukása után - bizonyos csempészett levelek miatt — árulásért fogták perbe, s 1714-ben „szép, szőke fejét” hóhér ütötte le Győrött. Ezért is nehéz, még napjainkig is a magyar történelem némely eseményére, különösen pedig az Andrássyak döntéseire azt mondani, hogy ez pedig fehér, az pedig fekete. RIJFFY PÉTER HARANG 13
