Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-21 / 12. szám
Előnyök és hátrányok Gimnáziumi, magyar-francia szakos tanárnő írt nekünk gondjairól. Harmadikosok osztályfőnöke, jól ismeri a diákjait, családi hátterüket is. „Nem is képzelik talán — így a levele -, milyen sok hátrányt jelent a gyerekeknek a tanulásban, az esetleges egyetemi felvételre való készülésben a családi háttér, a jó vagy rossz környezet. Jóeszű, gyors felfogású diákom például Eszti. Apja leszázalékolt, három kisebb testvérét anyja és ő nevelik. A mama takarítani jár, az öttagú család másfél szobás lakásban él, a nagyszülők vidéken. Jártam náluk, tisztaság, a körülményekhez képest rend. Egyetlen kis polcon 15-20 könyv. Újságot, folyóiratot nem járatnak, iskolai kirándulásokra, színházi előadásokra Eszti nem tud befizetni. A kislány minden vágya: magyar-francia szak az egyetemen és tanítani! De hogyan tudja behozni a hátrányt, amivel indul s ami naponta nő!? Egy másik diákom Pali, ő is a bölcsészkarra felvételizik. Szélesebb látókörű, a világ dolgairól összehasonlíthatatlanul tájékozottabb Esztinél, nagyobb a szókincse, választékosabban fogalmaz. Náluk is jártam. A mama könyvkiadónál dolgozik, az apa orvos, a bátyja orvostanhallgató. Kétezer kötetes könyvtáruk van, két napilap, öt folyóirat jár nekik, Pali nyolcéves kora óta tanul angolul, opera- és színházbérletük van. Eszti tehetségesebb, de bizonyosra veszem, hogy Pali felvételije sikeresebb lesz. Valahogy nem igazságos ez a felvételi rendszer, a gyerekek nem egyenlő esélyekkel indulnak.” 34 HARANG A tanárnőnek igaza van. Ám, tartok tőle, nincs az a társadalom a világon, amely minden gyereknek egyforma esélyeket tud biztosítani. Az iskola viszont sokat segíthet. Egy külső kerületi általános iskola igazgatóhelyettese levélírónkhoz hasonlóan gondban volt, hogyan lehetne csökkenteni a nem értelmiségi környezetben s tetejében rossz anyagi körülmények között élő gyermekek hátrányát? Az iskolának persze, nincs pénze, sem új könyvek vásárlására, sem folyóiratok előfizetésére. Összehívta a tanári kart, sokat töprengtek s aztán kitaláltak valamit. Minden osztályban kihirdették: kérjék meg a gyerekek a szüleiket, hogy a kiolvasott napilapokat és folyóiratokat adják át az iskolának. Hiszen a gyerekeknek igazán nem az a fontos, hogy napi frissességű tájékoztatást kapjanak. Mára következő héten több tucat újság, képeslap érkezett. Osztályonkint egy önként jelentkező folyóirat-felelős gyűjti, őrzi és kölcsönzi az olvasnivalót. Aki valamit hazavisz, egy füzetbe beírja a nevét és azt, hogy mit vitt el. Szabály: egy hétnél tovább nem szabad kint tartani. Fél év alatt igen sok folyóirat, újság került a gyerekek kezébe, az iskola több tanára is élt ezzel a lehetőséggel, hiszen a fizetésükből nem futja már a folyóirat-vásárlásokra. Egyik-másik osztályban olykor klubdélutánt rendeznek, vitáznak az olvasottakról, növekszik nyelvkincsük, kifejezési készségük, felfedezik már a stílushibákat is a lapokban. Javaslom kedves levélírónknak - és több más pedagógusnak is! - vezesse be ezt a módszert. PONGRÁCZ ZSUZSA ‘KaCencCárium Tizenöt évvel London után, 1915. március 1-jén Budapesten is megindult a rendszeres autóbuszközlekedés az Aréna út (ma Dózsa György út) és a Vilmos császár út (ma Bajcsy-Zsilinszky út) között, végig az Andrássy úton (ma még Népköztársaság útja), a Székesfővárosi Közlekedési Vállalat Rt. üzemeltetésében. Az 1-es vonalon kezdetben két jármű közlekedett, majd a nagy népszerűségre való tekintettel még két emeletes buszt állítottak forgalomba, s az útvonalat is meghosszabbították. A kocsipark kissé szedett-vedett volt: angol, német és magyar gyártmányú járművekből állt. A vállalat újabb buszok vásárlását és újabb vonalak megnyitását is tervezte, ám a világháború hamarosan közbeszólt. 1917-ben „anyag és gumihiány” miatt le kellett állítani a járatot és csak 1921-ben indult meg újra, akkor már nagyobbrészt hazai gyártmányú járművekkel. (Képünkön az első emeletes buszok egyike látható a Vilmos császár út és Andrássy út sarkán lévő végállomáson. A busz végénél látható díszes építmény a földalatti vasút lejáratát fedte.) V.B.
