Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-07 / 10. szám

dezés ugyan drága, de így tudjuk elérni azokat a töme­geket, akik már nem mennek be a templomba, vagy ha igen, nem értik igazából a prédikációt. A középkorban ha a hívek nem tudtak írni­­olvasni, legalább nézték a szentképeket. A mai szeku­larizált ember már nem is nagyon megy be a templom­ba, televíziója viszont szinte mindenkinek van. A temp­lomfreskók egy-egy mo­zaikdarabját ezért arra a né­hány négyzetcentiméterre vetíthetjük. Ezzel a camera pauperumma\ tehát széle­sebb tömegeket el tudok ér­ni. Falunkban az úttörők minden évben vándortábort rendeznek, ennek keretében most már több ezer világias fiatal láthatta filmjeimet.- Vállakózásotok miért a „Zákeus video” nevet vi­seli?- Néhány éve egy konzer­vatív gyülekezetben, Nóg­­rádon, először vetítettem fil­met, Joni életéről. Utána be­szélgettünk a látottakról - ez sohasem maradhat el. a film nem pótolhatja az emberi szót! s egy idős bácsi egy­szer csak megszólalt: „Tisz­telendő úr, a Bibliában Zá­keus volt az első, aki a szemléltetést komolyan vet­te. Mert ő nemcsak hallani akarta az Úr Jézust, hanem látni is. Ezért mászott fel a fügefára.” Ekkor döntöttem el, hogy Zákeusról nnevez­­zük majd magunkat, s min­den filmünk elején egy pár másodperces animációs részlet látható, amint Zá­keus, a fővámszedő, a fa te­tejéről filmezi az arra járó Jézust. A magunk eszközei­vel mi is ezt szeretnénk: Jé­zust láttatni.- Kik a munkatársaid?- Gyülekezeteim fiataljai­ból jelentős stáb jött össze, egyszerre három kamerával dolgozunk. Ahhoz persze, hogy valaki jó segítőm le­gyen, az alapoknál kell kez­denie, például a kábelek ren­des összerakásánál és egyéb, jelentéktelenebbnek tűnő munkáknál. Mivel jelentős kölcsönzési forgalmat is le­bonyolítunk, ezért a tárolás­nál is rendben kell mennie mindennek, de képesek va­gyunk vágásra, feliratozásra, szinkronizálásra is. Minden tavasszal audio-vizuális tan­folyamot rendezünk Osagár­­don, ezekre a szemináriu­mokra több százan jönnek el, az ország minden részé­ből, felekezetre való tekintet nélkül.- Említsd meg néhány sa­ját filmedet!- Munkáim nagy része evangelizációs, hitépítő jel­legű. Nem csupán bibliai történeteket jelenítünk meg és veszünk filmre, hanem saját forgatókönyvvel is ké­szítünk játékfilmeket. Több dokumentumfilmet készítet­tem az egyházi szereíetmun­­káról fogyatékosok között, a Fasori Gimnáziumról, könnyűzenei alkalmakról, erdélyi menekültekről. De fontosnak tartom a do­­kumentumfilmeket is: régi idők egyházi tanúinak megszólaltatását. Kész filmjeim vannak többek között Ordass Lajosnéról, Schulek Tiborról, Kiss Jánosról és a Keresztyén Ifjúsági Egyesületről, Tur­­mezei Erzsébetről és má­sokról. Egyik újabb filmemet a balassagyarmati börtönben forgattam: kíván­csi voltam, hogy fogadják az elítéltek a lelkészt, mit jelent számukra Isten vagy Jézus vagy a bűnbocsánat. Egy ko­rábbi filmemet a híres Tranoscius énekeskönyvről forgattam, ehhez hasonlóan most a Vizsolyi Bibliáról ké­szítek egy munkát, keletke­zése 400 éves évfordulója alkalmából. Nemrég a Szentföldön járhattam, s nemsokára elkészülök A próféták .földjén című többórás filmemmel. Mon­danom sem kell, hogy a sok torokszorító látnivaló mellett különösen örömmel filmeztem le azt a fát, amelyet a hagyomány Zákeusénak tulajdonít. A fügefa mint kamera­­állvány... FABINYI TAMÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom