Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-07 / 10. szám
yLz imdjÁo^zá&rál / Korunk racionális emberét felettébb izgatja, hogy mi is tulajdonképpen az ima, hová sorolja az emberi tevékenységek között? Hová nyúlik vissza eredete? Van-e értelme annak, hogy az emberek milliói tekintetüket az égre függesztik, vagy mélyen meghajtják fejüket, kezüket összekulcsolják, térdre vetik magukat, s hangosan, vagy némán ostromolják az eget? E kérdésre keressük a választ. német nyelv, ám itt is árnyalataiban azonos értelmű fogalom az imádság és a kérés. Még a magyar imádság szóba is bclcérezzük a kérést. Az imádság tartalma ezek szerint elsőrendűen kérés annak ellenére, hogy az Újszövetség kiterjesztette az imádság fogalmát Isten dicsőítésére és különösen a hálára. Ugyancsak az Újszövetség igazítja el a keresztyén hívőt lokális tekintetben. Az imádság helye a templom, illetőleg ama bizonyos kultikus hely. Ám Jézus megjelölése szerint a „belső kamra” is, amely egyaránt vonatkozik rejtett zugokra, vagy a szív mélységére. Ezzel Jézus a mindenütt jelenlévő Isten színe elé utasítja híveit. Az ősegyházban az imádság az istentisztelet szerves részévé vált. Nem vesztette érvényét a „belső kamra”, de az első keresztyének naponkénti összejöveteleinek fontos elemévé vált. Az istentiszteleti imádság közösségi imádsággá alakult, amelyen zsoltárok, himnuszok, dicséretek kaptak helyet, majd a keresztyén pátriárkák klasszikus szövegei színezték a hívek könyörgését. Különösen bensőségessé vált az imádság az eucharisztiával, az úrvacsorával kapcsolatban, amelyben a bűnbánat és bűnbocsánat misztikus átélése lett az imádság. Az a bizonyos, hogy az imádság formája és tartalma torzulásokon ment keresztül az évszázadok, különösen a középkor során. A mechanikussá vált köz* bcnjáró imádságok a reformáció dühödt kirohanásait vonták maguk után. Luther nem győzte hangoztatni, hogy az imádság az ember legbensőbb feltárulkozása Isten előtt. A kérést pedig meg kell hogy előzze a hit és a hála. Luther jámborsága e téren tökéletesen Biblia-orientált. Az 1522-től kiadott imádságos könyvecskéiben a Tízparancsolatot, mint bűneink tükrét, az Apostoli Hitvallást és a Miatyánkot állította középpontba. Ezeket szánta egyéni imádságoknak. Viszont helyreállította az ősegyház gyakorlatát, az istentiszteleti, liturgikus, közösségi imádkozást. A lutheránus hagyományoknak megfelelően a mai evangélikus egyház egyéni és istentiszteleti imádkozásra neveli híveit. Mindkettővel kapcsolatban vallja a hit döntő szerepét és így azt, hogy imádkozó ember soha nem veszik el. RÉDEY PÁL Csontos Jolán felvétele HARANG 23
