Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-07 / 10. szám
Anyaság: „Megpróbáltam a megfeszített, anyasorsot megfogalmazni. A kitárt karok ugyanakkor feltárulkozó gyöngéd szeretetet jelképezik. A kismamaruháról leváló kicsi rékli az ú j élet elindulását szimboliálja." Kenyér: „Szakrális jelentőségű, a bibliai jézusi mondásra utal. az utolsó vacsorán a kenyér megtörésekor: „ezt cselekedjetek az én emlékezetemre”. kához ma már nincsenek meg a nagy manufaktúrák, hanem mert korunkban a szövött kárpit eredeti rendeltetése is módosult.- Különösnek tartom témaválasztásait.- A hétköznapi tárgyak üzenetet közvetítenek, rólunk beszélnek. A szövés mindig nagyon izgatott. Hallatlan fegyelmet igényel, minden gondolatnak letisztulva kell jelentkeznie, mert itt nem lehet korrigálni. Talán ezért is alakult úgy, hogy mindig a hozzám legközelebb álló tárgyat szövöm meg.- Hosszú ideig külföldön élt, két éve jött haza. Mi volt az Ón számára a legszembetú'néíbb változás itthon?- A politikai változásokról kint naprakészen értesültünk. Hazajövetelünk után a legmegrázóbb élményünk volt látni, hogy az emberek tűrőképességük határán vannak.- A Lutheránus Világszövetség tanulmányi osztálya hívta meg a férjét Genfbe, ahol hét évet éltek a családdal együtt. Miért éppen ezekben a nehéz időkben jöttek haza?- A férjem dr. Harmati Béla evangélikus püspök. Hívták, mert úgy látták, szükség van rá. S bizony egyre sokasodnak a feladatai. Megszaporodtak a keresztelők, a kórházi istentisztelet, a börtönlelkészség is szervezés alatt van, a hitoktatás, az egyházi iskola - mind-mind új és több munkát kig bámultam. Rajzolni mindig szerettem. ezért aztán beíratott a művészeti gimnáziumba. Az Iparművészeti Főiskolára elsőre felvettek. — Művészi pályája tulajdonképpen egyszerre indult a családi élettel. Nehéz volt?- Nem tudom az egyiket elképzelni a másik nélkül. Emlékszem, a fiam biciklizett a textillel kifeszített keret alatt. Megszokták, hogy otthon vagyok és dolgozom. így persze sokkal jobban tudtam figyelni rájuk is. Természetes volt, hogy főzök, gyereket nevelek, varrok-szövök. A család visszahatott rám, gazdagított. Egy nő életét el sem tudom képzelni másképp. így teljes. Most már nagyok a fiaim, de azt hiszem, ma sem csinálnám másképp. Ahogy látom a társadalmat, a családok. ezek az apró sejtek, amelyek a nagy gépezetet alkotják, egyre gyengébbek. Széthullásuk gyengíti a társadalom egészét is. Sok a válás, az intézeti gyermek. Nem elég, ha pénzt adunk a csemetéinknek, nevelni, szeretni, figyelni, vigyázni kell őket... CSORBA MÁRIA jelentenek. Nincs vallásos irodalom, könyvek kellenének, készülnek az új zsinatra, törvényeket módosítanak, változik a szervezeti felépítés. Valóban sok a dolga, s bizonyára jól hasznosítja munkájában nemzetközi gyakorlatát és tapasztalatait is.- Milyen egy lelkészfeleség élete?- Huszonegy évesek voltunk, amikor találkoztunk. Az évek során összenőttünk, a változásokat közösen éltük meg... Utazásaim során láttam, milyen nehéz és tiszteletre méltó a papnék sorsa. Áldozatos életet élnek, mert a gyerek, a családon kívül a gyülekezeti munkából is részt vállalnak, s ezt is észrevétlenül, csendben csinálják. Az én sorsom eltért ettől, más jellegű feladataim voltak.- A vallással hogyan találkozott először?- Nálunk apai ágon mindenki evangélikus volt. így hát én belenőttem. Nem kellett számomra sohasem megfogalmazni. Fundamentumként hozzánk tartozott és tartozik.- Mennyire irányították pályája indulásakor?- A nagyapám - aki két szót sem szólt - rendkívül szépen faragott. Orá-14 HARANG
