Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-28 / 9. szám
f~ Napjaink liturgikus életében a kehelv kitüntetett s/erepe csődalt. de nem értett. E liturgikus eszköz teológiai élete is az Oszövetség világában gyökerezik. A zsoltárokban a kehely az osztályrésznek, a sorsnak a jelképe, melyre az Isten az embert jelöli, vagy rendeli. „A bűnösökre (Isten) törökét hullatt; tűz és kén kő, és viharok szele az ő kelyhük rész" (X., 7.). „Az Úr az én örökségem és kelyhem része" - írja Dávid király a XV. zsoltár 5. versében. Előfordul azonban a kehely, mint a hálaáldozat edénye - e jelentését ismerjük elsősorban napjainkban. A zsidóknál ugyanis a hálaáldozatok után tartott lakomáknál a körbejáró hálakelyhet Isten dicséretére és magasztalására ürítették. „Mit adjak vissza az Úrnak mindazokért, miket nekem adott? Az üdvösség kelyhét veszem es az Úr nevét hívom segítségül.” (CXV.3,4.) Talán még fontosabb a kehely-szimbolikát értelmezendő az a szentírási hely, ahol a kehely, mint az Istentől ránk mért keserűség és büntetés edénye. Ezt a jelentést Jézus is átvette! A EIX. zsoltárban 'olvashatjuk: „Kemény dolgokat mutattál a te népednek; a keserűség borával itatta! minket.” Ez az értelmezés már Izaiás prófétánál is előfordul. Jézus Salomé-t oktatva, és az Olajfák hegyén imádkozva, a kelyhet mint a szenvedések és keserűségek jelképét említi. Az ünnepély es-pálmás jeruzsálemMvevonulás előtt Salome. Jakab és János apostolok anyja fiai részére kitüntetést kér a Mestertől (Mt. 20. 21-22.). Jézus így szólott: „Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok a poharat, melyet én fogok inni?" Az Olajfák hegyén Jézus főpapi imájában a szenvedés és keserűség poharának kiürítésére vállalkozik - az Atya akaratának engedelmeskedve. (Mt. 26, 39-42.; Mk. 10, 38., 14. 36: I.k. 22, 42.: Jn. 18. 11.) E történeti helyzethez képest a szentmise áldozati kelvhe emlék és jelkép - a végtelen szenvedésre és keserűségre utaló kínhalál kelvhe, melyet (). érettünk valóban az utolsó cseppig kiürített. A vér - ősi hebraista felfogás szerint - az élet folyama, a megújhodás biztosítéka. Ha a vér elválik a testtől, a halálnak menthetetlenül he kell következnie. A miseáldozatban a kenyér és a bor, a két szín elválasztása jelképezi a halált: Krisztus halálát - a vért külön magába fogadó szent edény: a kehely tehát szintén a halál egyik hirdetője. A kehely képe annak a szent pohárnak, melyet Kehely Csupor Demeter püspök címerével. Aranyozott ezüst, zománcdiszítéses, a 15. század második feléből. Magyar munka Melkizedek. Jeruzsálem királya - Jézus előképe - áldozott fel tiszta áldozatként (Tér. 14, 18-19.). Ugyanakkor annak is szimbóluma, mellyel Jézus, az új Melkizedek, az első rituális vér nélküli áldozatbemutató önmagát felajánlotta Aty jának. Egy regi vers szerint annak a sírnak a képe, amelybe Jézus testét a keresztről levevén, elhelyezték. A sírban Jézus teste feküdt - a keltebben a halált jelképező bor színe, amely a kenyér színétől el van választva, így jelképe lett a kehely Jézus vzóének. mert amint az értünk lándzsával átdöfött szív. úgy a kehely is azt a vért foglalja magában. amely nek életadó folyama szétáradt az egész világra; a Bárány vérét, amely bűneinket lemossa. A kehely öblét - szigorú előírás - be kell aranyozni, Zománcdiszítéses, aranyozott ezüst kehely. 1450 körül készült, magyar munka 30 HARANG
