Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-21 / 8. szám
Viszont szívesen beszélt, amíg azok ettek. Életükről, munkájukról érdeklődött és - őszinte válaszokat kapott. Aztán a vincellér fordult hozzá: - Amint látod, magányosan élünk itt, távol a világtól. Egy éve tán, hogy pásztorkodom, meg szőlőmunkásokon kívül másokkal nem találkoztunk. Te viszont jársz-kelsz a Birodalomban, hiszen most is táborból jössz. Mesélj nekünk Rómáról meg a császárról. Alig hangzott el a kérés, a fiatalasszony észrevette, hogy az idős nő pillantást vált a jövevénnyel, ujját szájára teszi jelezvén, a titoktartás az oltalma. A jövevény válasza nyugodt és közvetlen volt: - Látom, légionáriusnak tartasz. Nem tévedtél. De már régebben felhagytam a szolgálattal. Amíg Tibériusz fénykorát élte, nekünk, katonáknak alig akadt dolgunk. Pedig jeles hadvezér is volt. Most? Folyton összeesküvést gyanít, s erős védelmet szervez. Rómában mindenki arról beszél, ami a múlt héten történt: a császár legkisebb gyanúért elfogatta és kivégeztette Titiusz szenátort.- Az a szegény császár már azt se tudja, mit csinál - ingatta a fejét sajnálkozón Mohácsi-Regős Ferenc rajza a vincellér felesége, és karját tétován széjjeltárta.- Bizony így van - bólintott az egykori katona, s arca elborult: - Tibériusz tudja, hogy mindenki gyűlöli, s ez valósággal tébolyulttá teszi.- Mit beszélt összevissza? — vágott közbe a fiatalasszony - ugyan miért gyűlölnék? Mi csak a sajnálatunkat akartuk kifejezni, hogy ez a kiváló uralkodó már nem olyan, mint uralkodása kezdetén.- Tévedsz, itt már gyűlöletről kell beszélni - nyomta meg a szót a jövevény. És miért? Mert a jó császár kíméletlen zsarnokká vált, s Rómában attól tartanak, hogy az elkövetkező időben még kegyetlenebb lesz.- Vannak talán erre utaló jelek? - kérdezte a vincellér. F szavaknál a felesége megint csak észrevette, hogy az idős nő az idegenre villantja szemét. A vincellér ebből semmit sem vett észre. A jövevény pedig tovább fűzte a szót, de egy röpke mosoly megült a szája szögletén:- Talán hallottad, hogy Tibériusznak volt egy bizalmas jó barátja, aki mindig nyíltan beszélt vele. A többi udvaronc - afféle szerencsevadászok - hízelegnek, dörgölőznek, lesvén a császár kegyeit, amiért gonoszságát is jóval magyarázzák. Amint mondtam, ez az egyetlenegy őszinte volt, és megmondta a véleményét a császárnak, bármit tett. Bátrabb volt mindegyik hadvezérnél, szenátornál. A neve: Fausztina. Tibériusz öreg dajkája.- Hallottam már róla - jegyezte meg a vincellér -, úgy hírlik, a császár nagyon ragaszkodik hozzá.- Igen, elsősorban a hűsége miatt. Úgy bánt ezzel az egyszerű parasztasszonnyal, aki a Szabin hegyek nyomorúságos viskójából került hozzá, mint második anyjával. Amikor a császár Rómában lakott, Fausztina is az előkelő negyedben, a Palatinuszon kapott helyet, csak hogy a közelében legyen. A római matrónák közül egynek sem akadt különb dolga: gyaloghintón vitték az utcán, ruhája mint valami császárnéé. Capriba költözve, Tibériusz magával vitte, nyaralót vett neki rabszolganőkkel, értékes berendezéssel... Fordította: TÓTH SÁNDOR (Folytatjuk) HARANG 25
