Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-03 / 1. szám
A Zsidó Közösségi Szolgálat Európai Tanácsa évi rendes közgyűlésének, amelyet Portugália fővárosában, Lisszabonban tartottak 1989. december 8-11. között, két nagy szenzációja volt. Az egyik, hogy a magyar küldöttség mellett - amelynek tagja voltam - a kelet-európai zsidó hitközségek, köztük az oroszok képviselői is megjelentek. Ugyanis a szervezet 45 éves fennállása alatt az utóbbira nemigen akadt példa. De sokkal nagyobb szenzációt aratott a világ minden részéből érkező küldöttek körében (mert az Óceánon túli közösségek is képviseltették magukat) a marranusok megjelenése. Marranusok visszatérése a zsidó közösségbe Az a két férfi, aki a Portugália északi részén található Belmonte vidékéről érkezett Lisszabonba, a zsidó történelem egyik legsötétebb és legvéresebb korszakát idézte fel. A XV. század végén előbb 1492 júliusában Spanyolországból, majd 1496 decemberében Portugáliából kiűzték a vallásukhoz ragaszkodó zsidókat. Ez szörnyű megpróbáltatást jelentett az üldözötteknek, hisz házaikat, vagyontárgyaikat ott kellett hagyniok. A hirtelen rájuk szakad tragédiát csak még fokozta, hogy az Ibériai-félsziget zsidósága igen jelentős mértékben járult hozzá a két ország gazdasági, ipari, kereskedelmi és tudományos életéhez. A mohamedán mórok uralma alatt, több évszázadon át, virágzó, nagy hitközségek jöttek létre, szép zsinagógákkal, gazdagon díszített tanházakkal, vallási célokat szolgáló épületekkel. (Az Ibériai-félsziget zsidóságának erre az aranykorára emlékeztek sokáig az európai hitközségek vezetői és tagjai. Talán ezért is találhatók olyan jelentős mértékben mór díszítő elemek és építészeti stílusjegyek a kontinens zsinagógáin.) A reconquista (az arabok által elfoglalt terület spanyol visszahódítása) idején is még tovább virágozhattak a zsidó közösségek, mert a széles látókörű uralkodók jól látták, hogy a három felekezet, a keresztény, a mohamedán és a zsidó békés egymás mellett élésének elősegítésével jó szolgálatot tesznek országuknak. De a gyűlölet és a vallási türelmetlenség a későbbiekben elnyomta a józan ész diktálta szemléletet. Hogy ez milyen súlyos károkat okozott a félsziget lakosságának, azt dr. Mario Soares-nek, a Portugál Köztársaság államelnökének 1989. március 17-én elmondott beszéde bizonyította. Ebben a beszédben idézte Antero de Quental-l, a kiváló portugál írót és XIX. századi politikust, aki megállapította, hogy az Ibériai-félsziget nemzetei többszáz éves visszaesésének egyik fő oka a zsidók Spanyolországból és Portugáliából való kiűzése volt. A bizonytalan - vagy talán nagyon is bizonyos - jövőtől való félelem arra kényszerítette a zsidó lakosság egy jelentős - bár összlétszámában kisebb - részét, hogy meggyőződése ellenére felvegye a keresztény vallást. Az áttértek otthonukban maradhattak. Volt, aki titokban igyekezett megtartani zsidó hitének szabályait. Az inkvizíció, a katolikus egyház rendőri-bífói intézménye működésbe lépett és főleg a jobb módú áttérteket, feljelentés alapján letartóztatta és a legsúlyosabb kínzásoknak vetette alá. Az ilyen vizsgálatok csaknem mindig halálos ítélettel végződtek, amelyet máglyán való nyilvános elégetés formájában hajtottak végre. Az áldozatok vagyonát természetesen elkobozták és jelentős része az inkvizíció tulajdonába került. A feljelentőknek is jutott valami ebből a vagyonból, így a marranusok (spanyolul szemetet jelent, és az inkvizíció nevezte így a titkon zsidó hitet követőket) nagy része, főleg a jobb módúak, a harácsoló indulatok áldozatául estek. Némi fogalmat kaphatunk az inkvizíció rémségeiről és véres tetteinek kiterjedéséről a történelmi kutatások legújabb adataiból. Ezek szerint 39 000 pert folytattak le zsidók ellen (ez az inkvizíció összes pereinek 90 százaléka) és kb. 80 000 embert küldtek a máglyára, vagy kínoztak halálra. így évszázadok alatt a titkos zsidók — már az a kevés, aki megmaradt belőlük - beleolvadtak a lakosság többségébe és felismerhetetlenül eltűntek. Ezért okozott nagy szenzációt a hír, hogy Portugália Belmonte tartományában egy kis csoport zsidó származásúnak nyilvánította magát és 32 férfi a circumcisio (körülmetélés) szertartásának alávetette magát. Kiderült, hogy az ehhez a közösséghez tartozó 200 ember magja annak a családok ezreiből álló mozgalomnak, amely marranus eredetre hivatkozik. Mintegy 10 000 főt tett ki a számuk az 1930-as években, amikor az újra zsidóvá válás törekvésének fellendülése játszódott le Portugáliában. Az 1910-es forradalom ugyanis demokratikus átalakulást hozott az Atlantióceán melletti országba. Ennek nyomán számosán jelentkeztek, hogy nyíltan vallhassák őseik zsidó hitét, amit eddig titokban gyakoroltak. Közülük emelkedett ki Barros Basto kapitány, aki számos embert maga köré gyűjtve faluról falura vitte a „megváltás hírét”, azt a célt tűzve maga elé, hogy minden titkos zsidót visszatérít eredeti vallására. Alakultak hitközségek a mozgalom következtében Portugália belső és északi határrészeiben, Braganga-ban, Pinchel-ben és Civolha-ban zsinagógák is létrejöttek. Sőt, a londoni Pro-Marranus Bizottság segítségével Oportóban még mór stílusú zsinagógát és jesivát (Talmud-iskola) is építettek. A fasiszta rezsim uralomra jutása 1936-ban véget vetett a „megváltás munkájának”. Barros kapitányt bebörtönözték, a Talmud-iskola növendékeit zaklatták, a hitközségeket feloszlatták. Úgy tűnt, ismét minden álom szertefoszlott... Az eloltottnak hitt tűz parazsa a hamu alatt azonban tovább izzott... Belmonte új zsidó közösségében most fellobbant a hit lelkesedésének lángja és a vallás szabályainak tanulmányozásával akarnak méltó folytatói lenni őseik öt évszázadon át elnyomott meggyőződésének. DOMÁN ISTVÁN 28 HARANG
