Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-07 / 6. szám
A korrupcióhoz intézményesített joghézag kell: ex lex. Ugyanis a kiváltságosok törvényfelettisége teszi lehetővé, hogy legyen ami nincs, hogy betiltassanak az alapvető szabadságok, hogy titokban maradjon a közérdekű, hogy üldöztessék minden új gondolat Kaparj kurta, avagy a fordított ál Mindannyian gondolkodtunk már hazánk, a nemzet és az állam ügyén. Rájöttünk, hogy itt sajnálatos elcsúszások történtek: haza, nemzet és állam nem egy fogalom, hanem három, egymás mellettiek s olykor szemben állók. Ha nem így volna, most más kérdések kerülnének napirendre. Válságunk ugyanis éppen ebbó'l a szétesettségből ered. Tudják ezt azok is, akik kísérletezgetésükkel előidézték, tudják az első pillanattól, ezért fordítottak annyi mérhetetlen sok pénzt és energiát propagandára és ezért állították az iskolákat, a művészeteket és a tudományt, az anyanyelvet, a gazdaságot és a vasúti bakterok sapkáját is az agitáció szolgálatába. A szakadékokat azonban nem sikerült se betömni, se elfödni. Persze a nagy igyekezetben tönkrement az oktatás, lezüllött a művészet, a jog- és államelmélet, a tudomány, a család, a propagandaipar a világgazdaság tendenciáival ellentétes irányban épült, anyanyelvűnk a mellébeszélés, a hazudozás eszközévé államosítódott, mi több, a bakterok is megtapossák a kocsmában a sapkájukat. Vagyis a szakadékok mélyültek és tovaterjedtek. Ma már alig van fogalom, amit ne lehetne legalább kétféle értelemben használni, és alig van intézmény, ami értelmétől és tartalmától ne szakadt volna el. Vajon mennyi köze van a diplomáinknak, a tudásnak a közösségiséghez? Jogalkotásunknak a jogszerűhöz, egyéni és munkahelyi igazunknak az igazsághoz? Fejlődéshez? Szavainknak az ő jelentésükhöz? Ki ne tudná mit jelent ma ez a szó: ideiglenesen? Könnyű volna abban reménykedni, hogy vezetőink tehetségtelenek és műveletlenek, és ha leérettségiznének, vagy kicserélődnének, akkor menten fölpezsdülne az élet. Sajnos, a helyzet nemcsak magyar helyzet, nem is egyszerűen béketábor helyzet, hanem világhelyzet. Az új kor emberének világméretű kísérlete az áldozat irányának megfordítása. Más szóval lemondás a szellemi emelkedésről - Isten megtagadása. Ebben a helyzetben az ember elutasítja Krisztus világfönntartó áldozatát és a maga számára nem tartja példának. Következésképpen az anyák nem áldozzák föl magukat gyermekeikért, hanem a gyermekeiket áldozzák föl a maguk jobblétéért - lásd az abortuszszabadság -, az eszmékért se áldozzák föl az emberek a körülményeiket, hanem a körülmények függvényeiként ragaszkodnak, vagy távolodnak el az elveiktől; a gazdálkodásnak régóta nem az élet szebbítése a célja, hanem az élet célja lett az eredményesebb és versenyképesebb gazdálkodás. Természetes, hogy a politikusok sem dobják el, ha kell - hatalmukat a hazájukért, hanem a haza erőforrásait herdálják hatalmuk fönntartására. Ez a leszűkült, emberöltőnyi horizontú létezés-fölfogás mérhetetlen energiákat szabadított föl. Megszüntette az erkölcsi gátlásokat, lehetővé tette a természet kíméletlen kirablását, a tudás abszolút korlátolt értelmezését és ebből eredő műszaki-technikai összpontosítását. A fordított áldozat elképesztő sebességű anyagi gyarapodást indított meg az északi féltekén, de a civilizáció és a kultúra végzetesen kettészakadt: a civilizáció rohamléptekkel száguld - valamerre; a kultúra, a család, az erkölcs, az eszmék, a művészet kopnak és egyre visszább szorulnak. A vallás helyébe bálványozás nyomult: versenykultusz, autókultusz, sztárkultusz, Rákosi-kultusz, énkultusz, szabadságkultusz és így tovább. Hit nélkül ugye nem élhet az ember, nos a materializmus öngólja ez, a történetben eddig nem látott alacsony szintű bálványimádó politeizmus, mely az embert tárgyak rabszolgájává alázta azzal, hogy az életcélt az úgynevezett sikerben, a fejlődésben, a gyarapodásban - egyszerűen szólva bizonyos tárgyak és szimbólumok birtoklásában jelölte meg. 20 HARANG
