Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-07 / 6. szám
„Elnyertük a szabadságot, de még nem tudjuk: mit kezdjünk vele’ BESZÉLGETÉS TIMIS SÁNDOR KOLOZSVÁRI LELKIPÁSZTORRAL Az európai adventista egyházak között ^)j) a romániai a legnépesebb: ötvenötezer felnőtt tagja van, ezen felül harmincezer családtag látogatja istentiszteleteiket. A kolozsvári egyházterület tizenegyezer tagjából hatezren magyarul beszélnek. Ennek a jelentős közösségnek a vezetője a jogtudós lelkipásztor, Timis Sándor, aki éppen Budapesten járt, amikor megkérdeztem őt az egyház helyzetének várható alakulásáról. Voltak-e adventista áldozatok a forradalomban? Igen. Ketten meghaltak, heten megsebesültek és hatan eltűntek. Milyen előjelekből lehetett arra következtetni, hogy Ceausescu uralmának vége szakadhat? Maga a forradalom spontán módon tört ki, tehát senki nem szervezte. De a bukás jeleit már régtől fogva láttuk, hiszen minden jóérzésű embert sértettek a diktátor neve mellett szaporodó titulusok. Ceausescu minden szégyenérzet nélkül elfogadta, mi több, elvárta, hogy Istent, Isten Fiát megillető jelzőkkel magasztalják: „dicsőítünk, magasztalunk, más nevet nem ismerünk” stb. Aki jártas volt a történelemben az e kijelentések mögött felismerte Caligula és Néró római császárok kultuszát. Mi, adventisták bibliai módon minősítettük ezt, és gyakran idéztük a példabeszédet: „a megromlás előtt felfuvalkodik az ember elméje, a tisztesség előtt pedig alázatosság van” (Péld. 18:12.). Hogyan viszonyultatok ahhoz, hogy a forradalom egy magyar nemzetiségű lelkipásztor. Tőkés László körül robbant ki? Meg kell vallani, mi keveset tudtunk Tőkés László szenvedéseiről, s aki tudott valamit, az is a Kossuth rádióból értesült róla. Ettől függetlenül együttérzéssel szemléltük sorsának alakulását. Én személy szerint négy évig voltam apjának a diákja. Egyenes embernek ismertem őket. Tőkés Lásfeló nem volt politizáló pap, és nem kereste a politikai hatalommal való összeütközést. Ő a püspökség felé emelte fel szavát a falurombolás ellen, szót emelt a magyar iskolák megszüntetése ellen is, de ezt is a püspökséghez címezte. Köztudott, hogy az egyház önkényesen elhelyezte, majd amikor a második helyezésnek ellenállt, a püspök beperelte, sőt az előre várható bírósági végzést a végrehajtó szervekkel hajtatta végre. Ez nagyon rossz fényt vetett az egyházi vezetőkre. Az események ismertek: a gyerekeket hazamenekítették, Tőkés László pedig a parókián maradt, amit emberlánc vett körül. A biztonsági embereknek mégis sikerült bejutni, akik életveszélyesen megfenyegették, véresre is verték a lelkészt, majd egy nyilatkozatra kényszerítették. A kinyitott ablakon keresztül így kellett szólnia a tömeghez: „Atyámfiái, románok, magyarok, testvéreim, hagyjatok engem; az Úrnak gondja lesz rám! Távozzatok el innen és menjetek haza, ki-ki a maga otthonába!” Amikor áldólag felemelte kezét, á tömeg megpillantotta a kaiján lefolyó vért, s ekkor indult el a lavíha. A tömeg ekkor kiáltott fel: román testvérek gyertek velünk, és a román papok is csatlakoztak a menethez. Ez volt az utolsó csepp, amitől kicsordult a pohár... Mi Kolozsváron nagyon féltünk kezdetben, mert úgy gondoltuk, ha Temesváron sikerül elszigetelni a felkelést, akkor két fronton is számíthatunk a megtorlásra: nemzetiségi vonalon, hiszen Tőkés László magyar nemzetiségű volt, és egyházi vonalon, hiszen egy lelkész állt az események központjában. Az események ismertek: a forradalom órák alatt kiteijedt az egész országra. Mi azonban nem szívesen hangoztatjuk, hogy magyarok kezdték a romániai forradalmat. Nincs 12 HARANG
