Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-31 / 5. szám
Táblát nem láttam a kapun, de a községben mindenki tudta, az új kerítés mögött az Adventista Egyház Szere-9 tetotthona látható. Az otthon vezetőjének, Komlódi Lajosnénak, valamint férjének fél éve ígértem meg, hogy eljövök és írok az idős emberekért végzett szolgálatukról. Azóta többször is megkérdezték: tényleg meglátogatom őket? Hiszen harminc éve működik ez az otthon, de még senki nem írt róla. Szinte észre sem vették, hogy e házaspár szorgos kezei között megújult a harminckét fős szeretetintézmény. „Sajnáljuk, hogy nem csináltunk mindenről fényképet, mert már nem látszik, hogy mi volt itt.” A falak megsüllyedtek, az alsó épületet le kellett bontani, mert ki akart dőlni. A szobákat fel kellett újítani a padlótól a mehnyezetig, s mindezt úgy, hogy közben ott voltak a gondozottak. Hogyan szerezték meg a felújításhoz szükséges pénzt? Volt 230 ezer forint megtakarított pénzünk - mondja az intézet vezetője az egyház adott hatszázezer forintot. Eladtak néhányat a gondozottak lakásai közül, és máris együtt volt a szükséges másfélmillió forint. „Ez a munka sokkal többe is kerülhetett volna, ha nem „Hálásak vagyunk, hogy Itt lehetünk ’’ HARANG 33 Szerető gondoskodás Az adventista Egyház tassi szeretetotthona
