Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-31 / 5. szám
SzereCmes föídrajz falak leomlanak, s maguk alá temetik a diktatúrákat... Soprontól alig néhány kilométerre, a határ felé vezető út mellett van egy kis település, Brennbergbánya. Térképpel is csak nehezen találunk oda. Tavaly még külön engedély kellett volna, hogy bejuthassunk a faluba: mint határ menti terület, el volt zárva az idegenek elől. A buszon már az előző falunál civil ruhás, fegyvemindennapos vendég volt itt, és ma is az. Brennbergbányán ugyanis nincs vezetékes ivóvíz, ezért hosszú évtizedek óta kocsi hozza a friss vizet. Még ma is negyven liter víz jut egy családnak naponta. * * * A gyerekeknek nem kell órákat utazni, hogy csengetésre az iskolában legyenek. A hajdani bányatulajdonos, az URIKÁN-SILVÖLGY1 Magyar * * * Még be sem ér a látogató a faluba, már messziről megpillantja a domb tetején álló evangélikus haranglábat. A múlt században épült, s a bányászok tűzjelzésre használták. De sokat zengett ez a harang a II. világháború idején is. Aki itt áll, az távcső nélkül is végigpásztázhatja a lebontott vasfüggöny helyét; kivágott sáv jelzi az erdőben a hajdani drótháló emlékét. Harangláb a határsávban rés határőrök ellenőrizték az oda tartó utasok iratait. Csak brennbergi lakosok, és vagy a Soproni Városi Tanács hatósági engedélyével rendelkező személyek mehettek be a faluba. A sorompónál a személyautókat megállították, és aki gyanúsnak bizonyult, azonnal visszaküldték. A nap bármely órájában jött az idegen, annak legkésőbb az utolsó busszal vissza kellett mennie Sopronba. Még a rokonoknak is csak külön engedéllyel lehetett itt éjszakázni. A vasfüggöny lebontásával ez a terület megnyílt a világ előtt. * * * Brennbergbánya - amint azt a neve is jelzi -, bányavidék az Alpok alján. Már a múlt században sok családnak adott biztos megélhetést a bánya. A jó minőségű barnaszenet a brennbergi asszonyok gyalog, putlikosárban a hátukon vitték a soproni piacra, s azt lisztre, cukorra, búzára cserélték. A ’70-es évek végéig a bányában dolgoztak az itt élő férfiak, de amikor sújtólégrobbanás következtében betört a víz az aknákba, be kellett zárni az üzemet. Azóta a helybeliek a soproni gyárakban dolgoznak. * * * Ha idegenek nem is jöhettek a faluba, a lajtoskocsi vezetője mégis Bánya RT. 1923-ban iskolát építtetett, s ebben az épületben tanulnak ma is a diákok. Az itt élő öregek német anyanyelvűek, nem csoda, hiszen még a század elején is németül folyt az oktatás. * * * A bányavállalat egykori tulajdonosa nemcsak a közoktatást tartotta fontosnak, de templomot is terveztetett a hívőknek. Az 1930-ban elkészült evangélikus templom, pincéjében a ma működő sörözővel - ritkaságnak számít. A bányászok védőszentjéről, Szent Borbáláról készült szobor az 1870-ben épült temetőkápolna kertjét díszítette, s csak annak lebontása után került be a mai templomba. Történetéről annyit, hogy amikor Füzes Oszkár soproni építész tervei elkészülte után kiderült, a bányavállalat nem tudja finanszírozni a templom építési költségeit, a lakosok és a környékbeliek gyűjtést szerveztek. így épült fel adományokból a nemrégiben felújított templom. Ezek után nem volt meglepő, hogy Ágoston Ernő festőművész, Stöcker Károly faszobrász és Worinsky Kázmér festőművész ellenszolgáltatás nélkül vállalták a templom belső terének díszítését. Nem messze a harangtól, magányos őrtorony áll. Tavaly még szigorú menetrend szerint váltották egymást ott a határt kémlelő őrök. A falutól néhány kilométerre a határsávon sétálgatunk, sehol egy lélek. Nehéz elképzelni, hogy nemrégen még fegyveresek vigyázták, nehogy „határsértők” léphessenek át az ország területére, vagy papírok nélkül bárki elhagyhassa hazánkat. Az üresen álló tisztiházban a betört ablakokon átjár a szél. A megrongált berendezésmaradványok, a szélben kerengő újságok a hirtelen távozást sejtetik. Csendesek a kutyaólak is, innen sem indulnak többé „szimatra" a határőrző farkaskutyák. Az erdőben folytatjuk sétánkat. Egymást érik az apró bányatavak. A Hermesi-tó régen olyan tiszta volt, hogy fürödni lehetett benne, ma már csak a lovak hűsölnek itt. A hatalmas fenyők között bekerítetlen telkeket pillantunk meg. No igen! Az üzlet ide is kész betömi. Mint hírlik, több telek már osztrák tulajdonba került, üdülőövezet lesz itt is. A határsávban víkendházak? Miért is ne? Hisz az elválasztó falak leomlanak, s Európa talán eggyé válik. WEIN1NGER ANDREA HARANG 19
