Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 4. szám
Andrea: - A templomban felújítottunk egy helyiséget, az lett a cserkészotthon. Minden szombaton összejövünk úgy 35-en. A foglalkozások 9-től a déli harangszóig tartanak. Cserkészimával kezdjük és fejezzük is be. A délelőtt programja változatos, belefér a templomtakarítás, az alaki kiképzés, az énektanulás és cserkésztörténetek olvasása mellé a helyesírás gyakorlása is.- Melyik voll a: eddigi programok közű! a legemlékezetesebb? Péter: - A számháború az úttörőkkel. Orsolya: - Eörs atya beszélt az iskola igazgatónőjével, és annyi úttörő, ahány cserkész volt, kiásta a csatabárdot. A zászló megszerzése volt a cél. A mi zászlónk a templomkertben volt, ezért a templomparkban védelmi vonalat építettünk ki, de voltak más „szűrőhelyek” is. Telefonhálózatot hoztunk létre, külön jelrendszert is bevetettünk, és elhelyeztünk megfigyelőket házaknál, beszerveztünk „kémeket”.- Hogyan fogadta a környék a számháborút? Ákos: - A felnőttek nagyon készségesek voltak, mindenki benne volt a játékban.- És ki nyert? Péter: - Döntetlen lett, mert elkövettünk egy súlyos hibát. A zászlónkat néhány kis cserkészre hagytuk, és amikor jöttek a nagy úttörők, megijedtek és bemenekültek a templomba. így a zászlónk néhány pillanatra őrizetlenül maradt, s ezt a cserkészfelügyelők olyan súlyos gondatlanságnak ítélték meg, hogy nem engedték meg kimondani a győzelmünket. Ákos: - De jó volt ám meghalni is! Aki meghalt, az ment a „temetőbe”, azaz a plébániára, és kapott banánt.- Milyen volt a számháború visszhangja az úttörők körében? Orsolya: - Hallottuk, hogy az úttörők közül sokan akartak átjönni cserkésznek. De mi nemcsak cserkészek vagyunk, hanem hiltanosok is. Vasárnaponként mindenki ministrál a diákmisén, ruhánkon ott fénylik a cserkész aranyliliom. Bennünket nem pusztán a jó programok kötnek össze, hanem az Isten-hitünk.- Mit gondoltok, Eörs atya és a parancsnokok miért áldoznak ennyi munkát, energiát, pénzt a mozgalomra, rátok? Péter: - Mert szeretik csinálni. Orsolya: - Azt akarják, hogy a cserkészet újjáéledjen. Ákos: - Mert jó jót cselekedni, és Isten is azt akarja, hogy tegyék a jót. KISSNÉ HAJLING KATALIN HARANG 31 Napiparancsra várva Önfeledt tábori pillanatok
