Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-24 / 4. szám
A patriarchális család A nyugati féltekéken tágas kultúrája van már a család új modelljének. Legalábbis írásban. Nálunk még inkább csak a szakmabeliek foglalkoznak vele. Pedig ideje, hogy hazánkban is egyre jobban megismerjük a patriarkális (paternalista), meg a partneri házasság és család szembesítést, részben az új forma eredményesebb kialakítása, részben a Biblia jobb megértése szempontjából. Mert lassan föl kell zárkóznunk Európához, ebben a tekintetben is, anélkül hogy az új forma csődbe ment kísérleteit átvennénk. Századok, sőt évezredek családtípusa vált ugyanis megkérdőjelezetté és küzd válsággal Európában, amikor a technikai haladás új élethelyzetet teremtett, s amikor a demokratikussá alakuló társadalmi forma kereteiben a nők helyzete megváltozott, az egyenjogúság pedig jelszóvá lett. Ugyanakkor fájó tapasztalatok jelzik az új partneri forma kibontakozásának gondjait, a minden átalakulást kísérő krízis jelentkezését, amely például a válások félelmetesen nagy számában s a gyermekek születési arányszámának vészharangot megkondító statisztikájában jelentkezik. Az elmúlt századok, sőt évezredek kialakult családtípusa az ún. „patriarkális” forma. Ennek ősmintája - mint a név is jelzi - a pátriárkák korába nyúlik vissza a Bibliában. Az arab népeknél ma is ez az ősi forma érvényesül, amint arról egy érdekes televíziós dokumentumfilm beszámolt. Az ószövetségi patriarkális szemlélet szerint a család piramishoz hasonló felépítésű. Csúcsán van a családapa, aki a legfőbb tekintélyt képviseli. Ő a „családfő”. A fiúgyermekek is kiváltságos helyzetben vannak, főként az elsőszülött. O az egyedüli, vagy legalábbis a kiemelt jogú örökös. A tipikusan patriarkális családra a sok gyermek a jellemző. így a családfő tekintélye is jobban érvényesül. Többnyire az apa dönt a gyermekek házassági ügyében. A kiemelt apai tekintély ellenpontozása: a feleség és a gyermekek engedelmessége. Érthető, hogy az Ószövetségben akkora visszhangja van a szülői tiszteletet hangsúlyozó negyedik parancsnak. Még az Istenről, Jahvéról alkotott képen is nyomot hagy ez a szemlélet (vö. a feltétlen tekintélyű Atya, aki abszolút Úr a világ felett). A patriarkális modell érvényesülése azonban még az Ószövetségben sem volt merev. Hiszen Jákob már a pátriárkák korában meglelte a módját annak, hogy csellel megszerezze az elsőszülöttség jogát. Arra is módot talált, hogy legalább második feleségével szerelmi házasságot kössön, bár ezért még hét évet kellett szolgálnia apósánál. De ez a hét év „olyannak tűnt szemében, mint egyetlen nap, annyira szerette” (ti. Ráchelt; vö. Tér 29,20). Az Újszövetség hozott ugyan bizonyos fordulatot, de az adott kor általános szokásain és az Ószövetség hagyatékán nem változtatott lényegesen. Jézus lebontja a férfiak kiváltságát, hogy válólevéllel ne bocsáthassák el feleségüket, ha az pl. már nem tetszik. A házastársi hűség mindkettejükre vonatkozik. Nem avatkozik viszont bele az örökösödés ügyébe, amikor valaki azzal fordul hozzá: segítse őt, hogy részt kapjon bátyja örökségéből. Jézus másfajta örökséget hozott nekünk, amikor testvéreivé fogadott bennünket. Megerősíti viszont a partneri házasság ősképét, mely a Teremtés könyvében már megtalálható. Nekünk igazában azok a mondatok okoznak gondot, melyeket Pál apostolnál olvashatunk, s amelyek a régi patriarkális családformára utalnak. Főleg két kitételen akad fenn a mai ember, ha kellő hozzá nem értéssel olvassa az Újszövetséget. Egyik: „az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken... nekik engedelmeskedniök kell” (1 Kor 14, 34). A másik: „Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek” (Kol 3, 18). Ez még tipikusan a patriarkális ószövetségi modell képlete. Köztudott, hogy a legkülönbözőbb pogány népeknél is ez volt az elfogadott szokás. Vallási és politikai kérdésekben a férfiakat illette meg a szó. A fordulat mégis bekövetkezett. Mert Pál apostol ugyanakkor az „evangéliumi kölcsönösség” szószólója is, amely az „egymást” szóban tükröződik: „Viseljétek el egymást”... „szeressétek egymást” (Kol 3, 13-14). Sőt azt is hozzáteszi, hogy „Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket.” Ez az evangéliumi szereteten alapuló kölcsönösség az, amely bensőséges változást jelentett a házasság és a család patriarkális modelljében, és képes volt megszentelni azt. Hiszen nálunk. Magyarországon is nagyon sok házasságban megszüntette férj és feleség, szülő és gyermek kapcsolatának feszültségeit. Mert mint II. János Pál pápa többször is rámutatott: nem a modell a hibás elsősorban, hanem az ember. És nem a modell hozza a megváltást a házasság és a család új képét tekintve sem, hanem az emberek, akik annak tartalmat adnak. Heller Márta, a nemrégiben fiatalon, 41 évesen meghalt nyolcgyermekes anya mesélte, amikor ez a kérdés egy keresztény közösségben vita témája volt, hogy milyen érdekes változatai vannak ma, az átmenet időszakában a patriarkális és partneri házasságnak, ill. családnak. Előfordul, hogy Budapesten két szomszéd lakásban két különböző típus képviselői élnek (egymással egészen jó kapcsolatban). Magam pedig meglepetten ismertem föl egy olyan változatot, amelyben az egyik család tipikusan patriarkális családfővel és ugyanakkor egyetlen gyermekkel rendelkezik, a másikra pedig modem partneri-szerelmi házasság a jellemző - nyolc gyermekkel. A több évezredes előzmények után jóformán csak századunkban lép színre az ún. partneri házasság, nálunk pedig csupán a második világháborút követően, sok tekintetben még ma is kialakulatlanul. BODA LÁSZLÓ HARANG 27
