Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-24 / 4. szám

A patriarchális család A nyugati féltekéken tágas kultú­rája van már a család új mo­delljének. Legalábbis írásban. Nálunk még inkább csak a szakmabe­liek foglalkoznak vele. Pedig ideje, hogy hazánkban is egyre jobban meg­ismerjük a patriarkális (paternalista), meg a partneri házasság és család szembesítést, részben az új forma eredményesebb kialakítása, részben a Biblia jobb megértése szempontjából. Mert lassan föl kell zárkóznunk Euró­pához, ebben a tekintetben is, anélkül hogy az új forma csődbe ment kísérle­teit átvennénk. Századok, sőt évezredek családtí­pusa vált ugyanis megkérdőjelezetté és küzd válsággal Európában, amikor a technikai haladás új élethelyzetet teremtett, s amikor a demokratikussá alakuló társadalmi forma kereteiben a nők helyzete megváltozott, az egyen­jogúság pedig jelszóvá lett. Ugyanak­kor fájó tapasztalatok jelzik az új part­neri forma kibontakozásának gondjait, a minden átalakulást kísérő krízis je­lentkezését, amely például a válások félelmetesen nagy számában s a gyer­mekek születési arányszámának vész­harangot megkondító statisztikájában jelentkezik. Az elmúlt századok, sőt évezredek kialakult családtípusa az ún. „patriar­kális” forma. Ennek ősmintája - mint a név is jelzi - a pátriárkák korába nyúlik vissza a Bibliában. Az arab né­peknél ma is ez az ősi forma érvénye­sül, amint arról egy érdekes televíziós dokumentumfilm beszámolt. Az ószö­vetségi patriarkális szemlélet szerint a család piramishoz hasonló felépítésű. Csúcsán van a családapa, aki a leg­főbb tekintélyt képviseli. Ő a „család­fő”. A fiúgyermekek is kiváltságos helyzetben vannak, főként az elsőszü­lött. O az egyedüli, vagy legalábbis a kiemelt jogú örökös. A tipikusan pat­riarkális családra a sok gyermek a jel­lemző. így a családfő tekintélye is jobban érvényesül. Többnyire az apa dönt a gyermekek házassági ügyében. A kiemelt apai tekintély ellenpontozá­sa: a feleség és a gyermekek engedel­messége. Érthető, hogy az Ószövet­ségben akkora visszhangja van a szü­lői tiszteletet hangsúlyozó negyedik parancsnak. Még az Istenről, Jahvéról alkotott képen is nyomot hagy ez a szemlélet (vö. a feltétlen tekintélyű Atya, aki abszolút Úr a világ felett). A patriarkális modell érvényesülése azonban még az Ószövetségben sem volt merev. Hiszen Jákob már a pát­riárkák korában meglelte a módját annak, hogy csellel megszerezze az elsőszülöttség jogát. Arra is módot talált, hogy legalább második felesé­gével szerelmi házasságot kössön, bár ezért még hét évet kellett szolgálnia apósánál. De ez a hét év „olyannak tűnt szemében, mint egyetlen nap, annyira szerette” (ti. Ráchelt; vö. Tér 29,20). Az Újszövetség hozott ugyan bi­zonyos fordulatot, de az adott kor általános szokásain és az Ószövetség hagyatékán nem változta­tott lényegesen. Jézus lebontja a fér­fiak kiváltságát, hogy válólevéllel ne bocsáthassák el feleségüket, ha az pl. már nem tetszik. A házastársi hűség mindkettejükre vonatkozik. Nem avatkozik viszont bele az örökösödés ügyébe, amikor valaki azzal fordul hozzá: segítse őt, hogy részt kapjon bátyja örökségéből. Jézus másfajta örökséget hozott nekünk, amikor test­véreivé fogadott bennünket. Megerő­síti viszont a partneri házasság őské­pét, mely a Teremtés könyvében már megtalálható. Nekünk igazában azok a mondatok okoznak gondot, melye­ket Pál apostolnál olvashatunk, s ame­lyek a régi patriarkális családformára utalnak. Főleg két kitételen akad fenn a mai ember, ha kellő hozzá nem ér­téssel olvassa az Újszövetséget. Egyik: „az asszonyok hallgassanak összejöveteleiteken... nekik engedel­­meskedniök kell” (1 Kor 14, 34). A másik: „Asszonyok, engedelmesked­jetek férjeteknek” (Kol 3, 18). Ez még tipikusan a patriarkális ószövetségi modell képlete. Köztudott, hogy a leg­különbözőbb pogány népeknél is ez volt az elfogadott szokás. Vallási és politikai kérdésekben a férfiakat illette meg a szó. A fordulat mégis bekövet­kezett. Mert Pál apostol ugyanakkor az „evangéliumi kölcsönösség” szó­szólója is, amely az „egymást” szóban tükröződik: „Viseljétek el egymást”... „szeressétek egymást” (Kol 3, 13-14). Sőt azt is hozzáteszi, hogy „Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket.” Ez az evangéliumi szereteten ala­puló kölcsönösség az, amely bensőséges változást jelentett a házasság és a család patriarkális mo­delljében, és képes volt megszentelni azt. Hiszen nálunk. Magyarországon is nagyon sok házasságban megszün­tette férj és feleség, szülő és gyermek kapcsolatának feszültségeit. Mert mint II. János Pál pápa többször is rá­mutatott: nem a modell a hibás első­sorban, hanem az ember. És nem a modell hozza a megváltást a házasság és a család új képét tekintve sem, ha­nem az emberek, akik annak tartalmat adnak. Heller Márta, a nemrégiben fiata­lon, 41 évesen meghalt nyolcgyerme­kes anya mesélte, amikor ez a kérdés egy keresztény közösségben vita té­mája volt, hogy milyen érdekes válto­zatai vannak ma, az átmenet időszaká­ban a patriarkális és partneri házas­ságnak, ill. családnak. Előfordul, hogy Budapesten két szomszéd lakásban két különböző típus képviselői élnek (egymással egészen jó kapcsolatban). Magam pedig meglepetten ismertem föl egy olyan változatot, amelyben az egyik család tipikusan patriarkális családfővel és ugyanakkor egyetlen gyermekkel rendelkezik, a másikra pedig modem partneri-szerelmi há­zasság a jellemző - nyolc gyermekkel. A több évezredes előzmények után jóformán csak századunkban lép szín­re az ún. partneri házasság, nálunk pedig csupán a második világháborút követően, sok tekintetben még ma is kialakulatlanul. BODA LÁSZLÓ HARANG 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom