Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-12-01 / 25. szám
ve, kabátja hajtókájánál fogva maga elé húzta a férfit.- Valami baj van?-kérdezte.- Nincs - mondta ez.- Biztos? A fiatal férfi rábólintott.- Öcséd már hazajött?- Haza.- Vele sincs baj?- Nincs-mondta az ember.- Biztos?- Biztos - mondta az ember. Évi megkönnyebbülten felsóhajtott. - Nagyon féltettem ezúttal. Ha lefogják, s megtalálják nála a gyereket... Hála Istennek, hogy sikerült!- Igen - mondta az ember. Évi mindkét karjával átölelte a nyakát, s hosszan szájon csókolta, sápadt arca gyöngéden kipirult, mint a hajnali ég, ha közeledni érzi a nap nagy szenvedélyét. - Várj! - súgta. - Az iratokat a mama tette el. Nála jobb helyen vannak mint nálam. Helyes?- Helyes - mondta az ember.- Ez a mi karácsonyunk - súgta a lány. - Ezt megünnepeljük. B egyújtott a tűzhelybe, melynek sütőjében, a parázs fölött a titkos kacsa már kipirulva várta felavatását, s egy perc alatt elárasztotta a konyhát diadalmas, vaskos illatával. A konyhaszekrényben egy üveg vörös bor állt, mellette négy sor mákos-diós, a kenyérkosárban, konyharuhával letakarva egy cipó falusi kenyér. - Az öregasszony kitett magáért! - mondta Évi ámuldozva. - De hogy honnét szerezte ezt a szép állatot! A vastepsiben tálalta fel a gömbölyű kis kacsát, amely szinte táncolt a buborékokkal sercegő, tréfásan pattogó dióbarna zsírban. A zsír színén, kerek foltokba gyűlve, itt is, ott is egy kis könnyű hab fodrozott, amely ezüstösen megcsillant a gyertya ráhulló királyi fényében, középütt, mint egy hegy omlósságából és ropogósságból emelkedett a kacsa, sűrű, ízes fényt árasztva piros bőre alól. Jobb kézről egy tálacska lilaszín cékla, bal kézről egy üveg vörös bor fanyar, álomteli leve ragyogott, kettős válaszként a zsírosság fényére. Egy-egy vastag szelet puha, fehér kenyér a két tányér mellett maga volt a feloldozás.- Látja - mondta Évi ilyen kis kurta, kövér, szélesfenekű kacsát kell kiválasztani, az a legjobb! S ha majd a felesége leszek, meg ne engedje, hogy megnyúzzam, a saját szalonnáján kell megsütni, mert különben nem ér egy fityulát sem. A far körüli háját, azt le lehet hasítani, mert azt nem eszi meg az ember, de egyébként!... Ide figyeljen most! Könyökig feltűrte az ujját, s piros fényekben úszó, boldog arcát a tepsi fölé hajtotta. - Látja - mondta itt a combon hogy felhúzódott a bőr, s a csontocska is milyen szép pirosra sült! Ezt a két ujjam közé fogom, szép tisztán körülkanyarítom a késsel, felemelem, egy kicsit akadékoskodik... hallotta, hogy pattogott a forgója!... s már magától leválik, mintha ott sem lett volna. Most felemelem a püspökfalatjánál, az orrára állítom, s jobbról-balról jó erősen belehasítok. Ilyenkor jó, ha az ember egy kicsit mérges, mert akkor hamarabb végez ezzel a sok cudar ízülettel... de hát látja, én ma nem lehetek mérges, és azért tart olyan sokáig, mint egy esős délután. No, most forduljon el, mert most a kezemmel nyúlok bele, s leszakítom a melle húsát, utána meg lenyalom minden ujjamat, s ezeket a kis húsmorzsákat is felcsipegetem, mert az csudajó ... ide ne nézzen! Hogy megvagyok-e már? Még sokára. Még el kell vágnom a szárnyakat, s lekaparnom a tepsiről, ami rásült, mert ez a legjobb, s addig maga az asztal alá fordul éhségében. Itt egy comb tanító úr, mulasson el vele! V acsora után mindketten elhallgattak. Ültek, s nézték egymást. A lány egy ízben eloltotta a gyertyát, és kinyitotta az ablakot, hogy kiszellőzzön. Az ablak alatt egy felfordult teherkocsi feküdt egy tankcsapdában, két halott katonával a sofőrrekeszben. Évi megborzongott, és becsukta az ablakot. Buda felől újra megindult az ágyúszó távoli, tompa morajlása.- Nem megyünk le - mondta Évi. - Gyere! Lefeküdtek az ágyba, először amióta ismerték és szerették egymást. Ha olykor a közelben csapott be a gránát, a gyertya meglobbant, lefeküdt egy percre, kifordította sarkaiból a szobát. Éjféltájban kinyílt a konyha ajtaja, s a hatalmas termetű öregasszony magasra tartott gyertyával a kezében megállt a küszöbön. Szótlanul szemügyre vette a két szerelmest, akik egymást átölelve mélyen aludtak, majd egyet bólintva, megfordult, s halkan behúzta maga után az ajtót. - Szegények! - mormolta. A tűzhely elé kuporodott, eszegetni kezdte a maradékot. - Bort nem hagytak a sz.. ,k! - dörmögte, s halkan elnevetve magát, erősen megtáncoltatta a hasát. Pinduri, a tyúk a vállán ült, és álmosan figyelte az öregasszony fel-lejáró, gyertyavilágította, öreg kezét. 56 HARANG
