Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-12-01 / 25. szám
M ásképpen próbál és vezényel-e egyházzenei műveket, mint világiakat? — Mindenekelőtt szögezzük le: a vezénylés technikai, szellemi, művészeti feladat, függetlenül attól, hogy milyen stílusban és milyen céllal íródott a mű. Maga a karmester is a XIX. század találmánya; minél nagyobb létszámú a zenei testület, annál fontosabb, hogy egyetlen szellemi irányító döntse el, mit továbbít a hallgatósághoz. Természetesen az egyházzenénél is ugyanez lehet a helyzet, technikai okokból nincs különbség. A vezénylés akkor alakult ki, amidőn a nagyközönség már látta az irányítót, ezért a koncerttermekben is szívesen fogadta a latin szövegre írt, tehát liturgikus alkotásokat. Mivel az egyházzene mindig viszonylag szűk területen, a templomban kapott helyet, ezért a nagyigényű dirigensek az előadásokra koncerttermeket kíváptak keresni. Ez a múlt század második delétől kezdődött el Európában.- Ezek szerint különbséget kell-e tenni templomban és hangversenyteremben előadott, vezényelt művek között?- Az egyházi műveken belül valóban szükséges különbséget tenni a liturgikus témájú és a koncertszerű előadás között. A zenei ízlés belső titkos parancsa határozza meg mindenkinek elképzeléseik, átélő ereje, temperamentuma szerint, hogy a genius loci - a hely szelleme - mir ír elő, mit sugall, mire kötelez. Már a művek megszületése előtt is el kell dönteni, hogy hol fog megszólalni. Az üres esztergomi bazilikában például hét másodperces a visszhang, Liszt panaszkodott is, és ezért Esztergomi miséjébe szüneteket írt bele, a visszhang ellensúlyozására. Mindez a Zeneakadémián nem tapasztalható, emiatt is a templomi előadásnak olyannak kell lenni, hogy a közönséget ezek a körülmények ne zavarják.- Mégis: függetlenül attól, hogy hol szólalnak meg, hogyan lehet közelíteni a nem hívő emberekhez is az egyházzenei alkotásokat?- A zeneköltő, ha a szöveget érzései szerint komponálja meg, tudja a liturgikus kifejezések értelmét. Az Ámenre például zárófúgát szokás írni. Beethqyen és Schubert a lezárásokat is fúgákkal, mint a legmagasabb rendű befejezéssel oldották meg. És ezt nem a hívő hallgatóság is megérzi, ha esetleg mindez nem is tudatosul benne.- Engedjen meg Tanár úr egy személyes jellegű kérdést: családi körülményei, előzetes tanulmányai hogyan segítették e művek értő megszólaltatásában?- Édesapám muzsikus, színházi karmester, kórusvezető volt. Ilyen előzmények után kerültem föl a Zeneakadémiá-A bélapátfalvi orgona 1775-ből - Szabó Ferenc műve Az egyházzene az istentiszteleteken elhangzó muzsikának olyan gyűjtőfogalma, amelynek határai nehezen húzhatók meg. Amint a Brockhaus-Riemann Zenei Lexikonban olvasható, azért is, mert az „egyrészt liturgikus céllal írt művek a világi koncertműsoroknak is gyakran részei, másrészt mert bibliai témájú, koncertterembe szánt művek is előadhatók istentiszteleteken és egyházi rendezvényeken.” Mindezek ismeretében kerestem föl Forrni Miklóst, az egyházi zene egyik legavatottabb tolmácsolóját, akinek karmesteri pálcája nyomán évtizedeken át lemezeken és hangversenytermekben olyan művek szólaltak meg, mint többek között Bach János- és Máté-passiója, h-moll miséje, Karácsonyi oratóriuma, Haydn A teremtése, Händel Messiása, Beethoven Missa solemnise és C-dur miséje, Mozart és Verdi Requiemje, Liszt Krisztus című oratóriuma, Kodály Missa brevise. Templom és koncertterem 52 HARANG
