Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-03 / 1. szám
Iskola a n Piros műanyag karikák lendülnek a délutáni fényben. Labda pattog engedelmesen. - Én egy ugrókötelet kérek - szól egy szőke copfos kislány határozottan. És a nevelő már veszi is elő a játékszekrényből az áhított kötelet. Egy fiú textilpapucsot húz cipőjére, mielőtt az épületbe belépne. A távoli teremből hegedűszó hallatszik. Hova is kerültem? - elmélkedem, miközben a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola igazgatójára, Baranyi Károlyra várok. Egy iskola a sok közül, itt a város peremén. Újpalotán, a csöndes Kontyfa utcában. Egy iskola, mely egyetlen az országban, amelyről keveset tudunk, nemigen hallunk, hírét főként azok terjesztik, akik bejutottak ide, akár mint tanulók, akár mint pedagógusok. Szellemi atyja, kitalálója és szervezője ifj. Sapszon Ferenc, a jónevű, tehetséges fiatal karnagy. Ahogy tőle és az igazgatótól megtudom, 1988 nyarán kezdődött itt a tanítás 1-3. osztállyal. Most, alig egy esztendő után már kilencedik osztályuk is van és a terveik szerint 12 osztály lesz, vagyis középiskola, majd főiskola is. Persze ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Hiszen a jelenlegi társbérletet, itt a Kontyfa utcai általános iskola mellett máris kinőtték. De mindenképpen hálásak a XV. kerületi Tanácsnak, amely lehetővé tette, hogy ez az iskola létrejöhessen és működhessen. Aki ide belép, azonnal szembe találja magát a mássággal. Látja, érzi, hogy más a hang, másként csillognak a gyerekszemek, más a levegő, a légkör, a hangulat, az időbeosztás, szóval minden más, mint amit ismerünk és megszoktunk hagyományos oktatási intézményeinkben.- Hogyan fogalmazná meg ezt a másságot? - kérdezem a legilletékesebbtől, Baranyi Károlytól.- Az egész nevelési rendszer más. Hogy miben? Mindenben. Személyiség- és emberközpontú. A teljes ember harmonikus fejlesztése a cél. És ehhez a célhoz egyik fontos eszköz a zene. Kodály nevét viseli az iskola és az ő nevelési koncepcióját vallja.- Kodály énekpedagógiáját másutt is folytatják és alkalmazzák.- Valóban. De ilyen jellegű iskola, mint a mienk, vagyis kórusiskola nincs több Magyarországon. - Sajnos - teszi hozzá azonnal ifj. Sapszon Ferenc, aki hazánkban is olyan iskolát álmodott, ahol nemcsak a zenét és éneket oktatják magas színvonalon, hanem hatalmas park veszi körül az iskolát és ott a kollégium is, minden együtt, minden lehetőség adott a sikeres képzéshez, az ember harmonikus fejlődésének alakításához. A zene tehát központi helyet foglal el ebben az iskolában. De túl a vokális zenén, a világhírű kóruson, mely Európa sok országában turnézott már, sokat tesznek az egyéni hangképzésért, a kiscsoportos kamaraéneklésért is. A szolfézstől az énekig, a zeneelméletig és zenetörténetig, az egyéni hangszerképzésig rendkívül sok a lehetőség és széles a skála. A kórus szerepe rendkívül nagy. Nemcsak az iskola nevében szerepel, hanem kifejezi az egész nevelési alapkoncepciót. A kórus itt keret, a közösségi nevelés fontos eszköze. Kodály elmélete valósul meg naponta, mely szerint a zene, az ének nemcsak az egyes ember személyiségét formálja, hanem közösséget is alakít. A nevelés a 2000 éves Keresztény európai és az 1000 éves magyar Szent István-i hagyományok szerint történik. A cél: teljes emberségre nevelni. Az iskola legfőbb jellemzője, hogy szeretik. A gyerekek és a nevelők, a pedagógusok is. Itt az oktatás egész napos és a hét hat napján folyik, tehát szombaton is. Mégsem várja senki a csengő felszabadító hangját szívszorongva, innen senki nem siet el, mert jól érzik magukat. Vajon miért? Talán mert érzik a gyerekek, hogy itt minden értük van, értük történik és velük. A szombati napok közös programokkal telnek, akár egy nagy családban. A napok reggel bevezetővel kezdődnek, szellemileg és testileg felkészülnek aznapra tanáruktól kapott útravalóval. Minden osztályfőnök mellett egy nevelőtanár dolgozik, aki szaktárgyakat nem tanít, vagy csak kis óraszámban és mindig a gyerekekkel foglalkozik. Délutánonként egyéni órarend szerint töltik a gyerekek az időt, és ezt az órarendet ők állítják maguknak össze, a nevelőtanár csak ellenőrzi. Mindez olyan, mint a mesében. De itt is el kell sajátítani a szaktantárgyak anyagát, irodalmat, történelmet, matematikát, fizikát és biológiát kell tanulni és meg kell szerezni minden szükséges ismeretet.- Ez így igaz - mondják beszélgető partnereim -, de itt ezeknek a tantárgyaknak az oktatása is más. Nem teljesítményorientált az iskola. Mi boldog gyerekkort akarunk tanulóinknak és a boldog felnőttkorra készítjük fel őket, a család, a haza szeretetére, az etikus életre, a szépség, jóság és igazság szeretetére. E nevelési célok szolgálatába állítjuk a tantárgyakat is. Az órák 30-35 percesek a kisebbeknél, vagyis a tantárgy és az életkor határozza meg az órák időtartamát. Az emberi kultúra alapjaitól a tudásgyűjtésen keresztül a rendszerezésig mindent megtanulnak itt a gyerekek. A kifüggesztett órarendet nézegetem. Sok mindent elárul. A zenén és éneken, hangszeres zenén kívül nyelveket tanulnak a gyerekek, ötödiktől latint is. A hittan fakultatív tárgyként szerepel, képzett hitoktatók tanítják a különféle vallású gyerekek igénye szerint. A tervek szerint a harmadik gimnázium végére befejezik az ismeretszerzést és negyedikben az érettségire készülnek meg a főiskolai felvételikre. Rengeteg pluszt ad ez az iskola és mégsem megterhelő, nem fárasztó. Hiszen itt egy helyen kapják a tanulók mindazt, amit egyébként sokfelől kellene összeszedegetniük, sok időt és pénzt áldozva rá. Itt a szaktárgyakon kívül ének, zene, hangszeres oktatás van, nyelvtanulás, műhely, hat ipar- és népművész irányításával, egyéni órarend szerint. A gyerekek szabadnak érzik magukat és fontosnak. Megőrzik egyéniségüket, sokféle módon fejlesztik személyiségüket, kibontakoztathatják tehetségüket, nem alkotnak egységes, engedelmes, arc nélküli masszát - én ebben láttam a másságot, a lényeget. A propaganda kevés, úgyszólván semmi. Mégis nagy az érdeklődés. A felvételin sorban állnak, a túljelentkezés hétszeres. Diák és tanár sem juthat be ide könnyen, hiszen itt a pedagógus 12 HARANG
