Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
A halál gondolata népünk lelkében nem okoz különösebb szorongást, hiszen a végső adósságot minden anyaszültjének le kell rónia. Vannak olyanok, akik koporsójukat még életükben, javakorukban megveszik és olyan helyre teszik, hogy állandóan szemük előtt legyen. A haldokló legtöbbször maga kívánja a Szentséget, illetőleg az Úrvacsorát. Ha valaki nehezen hal meg, azaz a gonosz lélek meggyötri, a papnak valamelyik egyházi ruháját, vagy a templom kulcsát teszik párnája alá, hogy a kísértét a szent dolgok közelsége elriassza. Hogy haláltusáját megkönnyítsék, többfelé kiveszik az ágyából és leteszik a földre, hiszen a föld porából vétetett és oda is kell visszatérnie. Bálint Sándor gyűjtéséből tudjuk: Szegeden égő szentelt gyertyát adnak a kezébe, miközben hozzátartozói így imádkoznak: „Atyaisten légy velünk, Fiúisten mellettünk, Szentlélek Úristen fölöttünk, Boldogságos Szűz előttünk, két koronás angyal két vállunkon, Kibontott hajjal 0) 2 O «A °EO 2 8 .a 8 E s k Q) X JSJ JN Cft O to '<U egyszerű, kevésbé bonyolult, mégis sokkal összeszedettebb, Istennel telítettebb, mint azoké, akiket már a félműveltség megfertőzött. Ma szépen élni és szépen meghalni - kevés kivétellel - csak a szerzetesek és az időben is az Úrhoz közel álló parasztok tudnak, akiknek életét betölti az isteni jelenlét érzése, akik korunk nyomasztó atmoszférájában sem feledkeznek meg a lélek nagy számadásáról: a halálról. Krisztus szent kenete szívünkön, Krisztus szent teste nyelvünkön, Boldogságos Szűz ereje mindenkor velünk legyen. Aki erősebb ennél, az ártson nekünk!” A gonosz az így felvértezett lelken nem bír hatalommal. Amikor a halál bekövetkezik, az ajtó kilincsét szentelt vízzel meghintik, hogy a gonosz ne merjen bejönni a halott leikéért. A matyók kinyitják a ház ablakait, hogy a halott lelke könnyebben repülhessen Isten elé. ősrégi hiedelem a lélek madárként való elképzelése. Ilyenkor mindig csillag fut le az égről, annak jeléül, hogy a lélek szabadult a földi rabságból: a test börtönéből. Általános szokás, hogy a tükröt letakarják, az órát megállítják, a tüzet kioltják. Ha a gazda halt meg, a lovakat kicsapják a szabadba. A halottat különben megfürösztik, felöltöztetik, sokszor menyegzős ruhájába. Koporsójába úrnapi virágot tesznek, lehetőleg olyat, amelyen a Szentség pihent az úrnapi sátorban. Kezére csavarják az olvasóját, hóna alá nádból való keresztet tesznek. A reformátusoknál zsoltároskönyvet vagy Bibliát helyeznek a koporsóba. Mindez a gonosz lélek megfélemlítésére, elriasztására szolgál. Természetesen a használati tárgyakról: pipájáról, tűről, jegygyűrűről sem feledkeznek meg. Fiatal halott koporsójába ezenkívül rozmaringot is raknak, amely a virágszimbolikában az örök szeretetet jelképezi. Az eladólány-halottat: Krisztus jegyesét, menyasszonyi ruhába öltöztetik. A palócoknál nem fonják be a haját, homlokát koszorúval övezik. A somogyi reformátusok a halottat még a közelmúltban is együtt temették el valamennyi fehérneműjével. Ha fiatal lány halt meg, tulipános ládáját egész kelengyéjével együtt a ravatalnál helyezték el, majd vele temették. Sajátságos, hogy a gyász színe fehér, hasonlóan az Ormánság népéhez. A virrasztásban részt vett az egész nemzetség. Az énekesasszony énekelt s fennhangon imádkozott, a többiek azt ismételték. A gyászban az egész falu osztozott, megadva az utolsó tisztességet a halottnak azzal, hogy még a legnagyobb dologidőben is megjelenik a temetésen. A sírt többfelé a hozzátartozók ásták meg. A halottat régebben a Szent Mihály lován vitték ki a temetőbe. Ezzel az elnevezéssel a halottat Szent Mihály, a mennyei seregek fejedelmének oltalmába ajánlották. A kis halott koporsóját keresztanyja viszi ki hóna alatt nyughelyére. Legény- vagy leányhalottat a katolikus Alföldön a temetési menetben vitt szűzpárnával együtt kísérték utolsó útjára, amely fehér színű volt és mirtuszágak díszítették. Röszkén a Boldogságos Szűz szobrát ^ HARANG 13
