Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-11-01 / 24. szám

'* -M si_ 4 ^ rí■ ■■•x:7^: ' •- .. J­A gyerek még min­dig szüleitől sajá­títja el a munkát és a fogásokat A szerző felvételei a politikai rendőrség, éjjel fél tizenegy­kor jöttek civilben, ki vagyok? Én már fél tizenkettőkor tudtam, hogy nyomoz­nak utánam. Kinyomozták azt is, hogy járok a teológiai főiskolára, utánam jöt­tek. Nyíri Tamás professzort keresték fel, és utólag az az érzésem, hogy kicsit kényelmetlen helyzetbe hoztam a főis­kolát. Ennek tudom be, meghúztak filo­zófiából. Figyelmeztették ugyanis őket: röpiratokat szórtam Szegeden, az ilyen emberrel pedig vigyázzanak... Én nem akartam rosszat nekik, elhagytam a pesti teológiát, bejelentettem: szüneteltetem. Közben Szegeden is megindították a teológia levelező szakát, és akkor itt folytattam, itt is fejeztem be.- Ide nem kísérte a gyanakvás?- Óvatos voltam. Nem akartam, hogy a politikát összekössék a vallással. Ezért én meg sem mondtam, hogy Pesten már elvégeztem másfél évet. Elölről kezdtem a tanulmányaimat. Csak az utolsó vacso­rán mondtam el...- Doktorált is?- Odáig még nem jutottam, és az egé­szen más téma lesz. Ha egy kicsit több időm lesz, néprajzból szeretnék doktorál­ni. Abban a szerencsében volt részem, hogy Bálint Sándor bácsinak a segédje voltam egy időben, úgy segítettem neki, hogy én vittem a Trabantommal gyűjtő­útjaira... Ez meghatározta érdeklődési körömet, és vágyam: a folytatás...- A tanyasi emberekkel való kapcsola­tában hogyan hasznosítja teológiai tudá­sát, szemléletét?- Az emberekkel való kapcsolat min­dig fontos volt nekem. Először a népraj­zon keresztül találtam meg... Jártam a tanyákat, bekopogtam az idős emberek­hez, régi szokásokról beszéljenek, éne­keljenek népdalokat... Alkalmazkodni kellett hozzájuk, hogy kinyíljanak. Amire én kíváncsi voltam, azt elmond­ták, lejegyeztem, magnóra vettem... A keresztapa- Milyen ösztönzésre szervezte a ta­nyaklubot?- Felkeresett a kultúrigazgató, meg kellene alakítani a tanyaklubot... Ha megszűnt az iskola, legalább legyen va­lami élet a tanyán.- Tudtak már magáról?- Hogyne. Egyik tanyasi iskolából el­ment a tanító, ez még a hetvenes évek­ben történt. Szólt az egyik gyerek, nem akar eljönni hozzánk? Én elmennék, de nem biztos, hogy elfogadnának tanító­nak. A gyerek elmondta az apjának, a szülők az igazgatónak, hogy ők elfogad­nak ... így került rá sor, képesítés nélkül tanítani kezdtem Kígyóson az első-ne­gyedik osztályt. Amikor pedig a kollégát elvitték katonának, mind a nyolc osz­tályt tanítottam. Délelőtt a kicsiket, dél­után a nagyokat.- Közben a tanyán is dolgozott?- Akkor csak minimális területünk volt, az nem jelentett sok munkát. Aztán az iskolát megszüntették, bevitték Kis­­kunmajsára, először a fölső tagozatot. Pedig 37 fölsős volt, és csak kilenc gye­reknél lett volna joguk megszüntetni az akkori törvények szerint... Engem meg­kértek, menjek be a gyerekekkel a kollé­giumba. Pont én, aki nem szeretem a várost. így aztán maradtam tovább ta­nyasi paraszt.- Beszéljen a családjáról!- Katika a tanítványom volt a tanyasi iskolában. Nagyon szeretett rajzolni. Ami feladatot kapott az osztály, azt ő pár perc alatt megcsinálta és unatkozott. Jó, mondom, akkor te kapsz további feladatot. Nem kötelező, de rajzold le ezt is, azt is... Tudtam, hogy rengeteget dolgozik otthon, mégis azt mondtam: ne feledd el, ha nem is tanulsz tovább, mert a szüleid nem engednek, legalább a téli napokon, amikor jobban ráérsz, vegyél elő rajzlapot és rajzolj, fess. Meglátod, milyen jó időtöltés lesz, és a környeze­tedben örülni fognak annak, amit meg­festesz. Megfogadta... végül feleségül vettem...- A nagyobbik fiúnak három neve van, de a harmadikat használják, az Ottót. Miért?- Nagyon szerettem volna kimenni tu­ristaként Nyugatra. Évről évre beadtam a kérelmem, de elutasították. Akkor még nőtlen voltam, gondolták, ha kime­gyek, kint is maradok. Fellebbeztem és beleírtam: ha netán olyan baleset érne kint, amibe belehalnék, az a kérésem, hogy az üllési temetőbe hozassanak ha­za... Ekkor megadták az engedélyt, at­tól kezdve kiutazhattam... Először jár­tam Münchenben. Gondoltam, felkere­sem a Szabad Európa Rádiót, egy kicsit elbeszélgetek velük. Akkor volt a város­ban egy magyar könyvkiállítás, odamen­tem, és ott összetalálkoztam Habsburg Ottóval. Néhány percig beszélgettünk. Odáig mentünk, hogy azt mondtam ne­ki: az ön iránti tiszteletből, ha egyszer családom lesz és fiam születik, szeret­ném meghívni keresztapának. Azt mondta: áldásom rá, úgy legyen. Hát megszületett a fiunk. A sógorom tartotta keresztvíz alá, akkor még nem jöhetett Habsburg Ottó Magyarországra. Kérte a pap, mondjam az adatokat. Mondom, a keresztapa nevét tudom, de az anyát nem. Akkor diktáljam a keresztapát. Elcsodálkozott...- Azóta Ottó találkozott a keresztapjá­val?- Nemrég, amikor Szegeden járt, pár percre odaengedték hozzá... Különben szokott küldeni ajándékba könyveket.- Mi lesz a fiúból?- Mivel nem akar továbbtanulni, itt marad velem. Gazdálkodni fogunk. SIKLÓS LÁSZLÓ 10 HARANG

Next

/
Oldalképek
Tartalom