Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
Családok vallási, kulturális, társadalmi havilapja PETHŐ TIBOR HARANG Tóth-Szöllősi Mihály Ez az út is Európába vezet Gaal Péter Meditáció az egyház közelmúltjáról Domán István „Sátoros ünnep” Siklós László Tanyasi utakon 11 Rászlai Tibor „Én már nem bánom halálom” 15 Boda László Gettysburg 16 (-siló-) Kis magyar leltár 19 Deák Krisztina Kurzusideológia régen/most? 20 Borbándi Gyula Keresztény-nemzeti rend 24 R. S. T. „Istenmérgezés” 26 Somlyói Tibor Az élet joga 28 Horváth Balázs Az élet falai 29 Illés Sándor Katicabogár 32 Korok és szokások Papi „divattörténet” 36 Pusztuló műemlékek A fáraók átka 40 Agg Károly Mesterségek dicsérete 42 45 53 54 Bőgős László Boxerrel és baltával Népek és vallások A Zen Wein ing er Andrea Rock a kápolna körül Nagy László A költő álma (Reményik Sándor versei) Tisztító eszmecsere A Jézus Társaság ez év szeptember 27-én igen jelentős eseményről emlékezett meg. A spanyolországi Loyolában összegyűlt a nyolcvanöt rendtartomány főnöke, az általános rendfőnök, P. Hans Peter Kolvenbach vezetésével ünnepélyesen megnyitották a rend kettős jubileumának évét. Szeptember 27-én volt ugyanis 500. évfordulója annak, hogy III. Pál pápa elfogadta az új szerzetesrend, a jezsuita rend Loyolai Ignác által benyújtott alkotmánytervezetét, s ezzel megszületett a Jézus Társaság. A jövő évben pedig Loyolai Ignác születésének 450. évfordulójáról emlékezik meg az egyház, amikor is-az előzetes tervek szerint - II. János Pál pápa mond majd hálaadó szentmisét a római Szent Péter-bazilikában. A jezsuita rend alapítójáról annak idején azt a hírt terjesztették, hogy zsidó származású. Ezért az inkvizíció elé idézték. Vádlóinak azt válaszolta: baszk nemesi családból származik, ősei között nincsenek zsidók, ő azonban büszke lenne zsidó eredetére, mert akkor vér szerint is rokona lenne Jézusnak. A kereszténység elterjedésében a történészek és az egyházatyák döntő fordulatnak tartják azt, amikor Szent Pál apostol nem a Kelet országaiban folytatta hittérítő tevékenységét, hanem Európának vette útját. „Légy segítségül nékünk!” - mondja az Apostolok Cselekedetei szerint egy makedón férfiú az apostolnak. így kezdődött egy nagy földrész kereszténnyé válása, ami a következő századokban messzemenően meghatározta a világ történelmét. Loyolai Szent Ignác és rendje a katolicizmus védelme érdekében lépett fel. A társaság működése nélkül Dél-Európán kívül aligha maradhatott volna meg a katolikus egyház, és a többi kontinensen is gyengébb lenne a helyzete. Loyolai Szent Ignác tehát büszke lett volna zsidó származására, mert akkor vér szerinti rokona lehetne Jézusnak. A keresztényzsidó párbeszédnél mintha innen kellenne kiindulni. Lapunk, a Harang eszmei és gyakorlati feladatának tekinti a vallásközi együttműködés, s ezen belül a keresztény-zsidó megbékélés szolgálatát. A II. Vatikáni Zsinat egyik központi témája az ökumenikus közeledés volt, a nagy keresztény vallások, így az ortodox keresztények, a protestánsok és a katolikusok között, de messzetekintően felismerte ennek szükségességét a zsidóság irányában is. A „Nostra aetate” című zsinati határozat alapján az eltelt csaknem harminc esztendőben mélyrehatóan foglalkozni kellett volna az emberiségnek ezzel a nagy kérdésével, az Ószövetség népének, a zsidóságnak és a kereszténységnek az egymásra találásával. Itt Magyarországon az utóbbi negyven esztendőben erre nem volt mód. Hogy miért, annak kifejtésére egy hosszabb tanulmány sem lenne elegendő. Annyit azonban el lehet mondani: sem a diktatúra, sem a keresztény egyházak nem mertek belemenni egy ilyen tisztázó és tisztító eszmecserébe, mert a szent „közmegegyezés” spanyolfala mögé lehetett rejteni a keresztény-zsidó párbeszéd ügyét, elegendő volt a marxisták és vallásos emberek dialógusával foglalkozni. A múlt rendszer ezt is megoldottnak vélte azzal, hogy a katolikus papokat, a protestáns püspököket, majd az izraelita főrabbit beültette a parlamentbe és a népfront elnökségi asztalánál együtt volt látható a párt főtitkára és az esztergomi bíboros érsek. Nemcsak a megoldatlan társadalmi, gazdasági és kulturális kérdéseket görgette maga előtt a hatalom, hanem a keresztény-zsidó megbékélés, az asszimiláció és disszimiláció, a nacionalizmus és az egészséges nemzeti gondolat ellentétpárjait is. Lapunk idei 21. számában - mintha csak számítottunk volna az elkövetkezőkre, két írást is közöltünk a keresztény-zsidó kapcsolatokról. Az egyikben a Keresztények és Zsidók Nemzetközi Tanácsának munkájáról írtunk és arról, hogy ez évben hazánkban is megalakult ennek nemzeti szervezete. Vajha megfelelő intézményekbe lehetne terelni a keresztény-zsidó viták rendezését. HARANG 1
