Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-20 / 3-4. szám

Menjünk el Kevés időt töltöttünk Bethlehemben. Jó lett volna megállni, megpihenni és fel­idézni a városról szóló bibliai története­ket. Bár ez a város volt a legkisebb Júda nemzetségei között, mégis a föld leg­ismertebb helyeinek egyike lett. Bethlehemben megtaláljuk az emberi­ség minden örömét, bánatát. Találkozik itt a testvérgyűlölet és az idegenek iránti szeretet. Járt itt a halál, és itt születtek az Isten szíve szerinti férfiak: Dávid és Jézus is. Bethlehemnek van üzenete hozzánk, s az év végén sok-sok ott­honban meghallgatják a pásztorok biz­tató szavait: „Menjünk el egészen Bet­lehemig, és nézzük meg: hogyan is tör­tént az, amit üzent nékünk az Úr” (Luk 2:15). Bethlehem és a testvérgyűlölet Kevés időt töltöttünk Bethlehemben? Már az is csoda volt, hogy egyáltalán ott lehettünk. Bethlehem harmincötezer arab-keresztény lakója nem igazán ked­veli a zsidókat, ezért autóbuszunk zsidó vezetője nem akart elvinni bennünket. Attól félt, hogy megkövezik a buszt. Élményeink Dávid megkoronázásának történetét juttatták eszünkbe. Dávid Hebronban volt, amikor Júda királyává választották. Abner, Saul fő­­parancsnoka azonban Isbósetet tette meg egész Izrael királyává. A két ki­rályság a filiszteusok árnyékában sem tudott békességesen élni egymással: Egyszer Abner az izraeli hadsereggel a gibeoni tóhoz vonult, s ugyanezt tette Joáb is Júda seregeivel. Emezek a tavon innen, amazok a tavon túl helyezkedtek el. Abner ezt mondta Joábnak: .Áll­janak ki a legények, és rendezzenek har­ci játékokat előttünk!” Joáb így felelt: „Álljanak ki!” Kiálltak tehát, mindkét seregből 12-12 katona. Midegyik meg­ragadta ellenfelének fejét, kardját pedig ellenfelének az oldalába döfte, úgyhogy együtt estek össze. A viadal életre, ha­lálra ment, ezért igen heves harc alakult ki a két sereg között, melyben Dávid szolgái megverték Abnert és Izrael em­bereit. Az ütközet tragédiát szült mind Joáb, mind Abner életében. Ászáéi, Joáb testvére üldözőbe vette Abnert, és nem tágított mellőle. Hiába kérlelte Izrael vezére: „Maradj el tőlem, mert leterítelek a földre, és akkor hogyan nézzek bátyádnak, Joábnak a szemébe?” Ászáéi nem akart elmaradni, ezért Abner kénytelen volt megölni őt. Abnemek sikerült rendeznie csapatait, s akkor odakiáltott Joábnak: „Hát szünte­lenül vágnia kell a kardnak? Nem tudod, hogy keserves vége lesz ennek? Mikor mondod már a hadinépnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből?” A harcot beszüntették, Ászáéi holttestét pedig magukkal vitték, és eltemették apja sír­jába Bethlehemben. (2Sám 2) El kell mennünk egészen Bethlehe­­mig, hogy megértsük: a gyűlölködés gyűlölködést terem, s a bosszú újabb bosszú forrása lesz. Ha megvan Ászáéi sírja Bethlehemben, a legalkalmasabb hely ez arra, hogy megszívleljük az apostoli tanácsot: „Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek...! Ha lehetsé­ges, amennyire rajtatok áll, minden em­berrel békességesen éljetek! Magato­kért bosszút ne áljatok..., mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én meg­fizetek, azt mondja az Úr” (Róma 12: 17-19). Bethlehem és a szeretet Bethlehemben van Boáz mezeje, s ez a mező a bibliaolvasó emberek eszébe juttatja Ruth történetét. Elimelek felesé­gével és két fiával az éhség elől a szom­szédos Moáb földjére menekült. Dönté­sét nem kísérte Isten áldása, mert ő maga is, és fiai is hirtelen meghaltak. Naómi, és móábita származású menye, Ruth elszegényedve tért vissza Bethle­­hembe. Az özvegyek jövetelének hírére meg­mozdult az egész város. Izrael és Moáb között rossz volt a viszony, ez azonban nem akadályozta a bethlehemieket Ruth befogadásában. Boáz felkarolta a föld­jén szedegető fiatalasszonyt, s ezt mondta neki: „Hallgass ide, leányom! Ne menj te más mezőre szedegetni, ne is menj innen máshová, hanem maradj csak az én szolgáim nyomában! Meg­parancsoltam a szolgáknak, hogy ne nyúljanak hozzád, és ha megszomjazol, menj az edényekhez, és igyál abból, amiből a szolgák merítenek.” Majd így indokolta nagylelkű tettét: „Apróra el­beszélték nekem mindazt, amit anyó­soddal tettél férjed halála után: hogyan hagytad el apádat, anyádat, szülőfölde­det, és honnan jöttél el egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem ismertél. Fi­zessen meg tetteidért az Úr, legyen bő­séges jutalmad az Úrtól, Izrael Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keres­ni” (Ruth 2:8-9, 12). Boáz a sorrendben előtte álló rokontól megszerezte a jogot, és feleségül vette Ruhtot: „Ti vagytok tanúim, hogy én ma átvettem Naomitól mindazt, ami Elime­­leké volt, és mindazt, ami Kijoné és Betlehemig t HARANG 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom