Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-13 / 2. szám
ecember tele van jeles napokkal. Mikulás után egy héttel, 13-án Luca napja következik. Számos tilalom, előírás, jóslás, varázslás fűződik Luca nevéhez, ezek is mind azt jelzik, hogy a népi kalendárium kivételes fontosságot tulajdonított annak, hogy e napról kellő ünnepélyességgel emlékezzenek meg. Minek tulajdonítható, hogy Luca ilyen kivételes helyet foglal el a néphagyományban? Neve a lux - a fény - szóból ered, csakúgy, mint híres rokonáé, Luciferé. További magyarázattal szolgál az a tény, hogy a Gergely-naptár életbe lépte előtt (1582) ez a nap volt az esztendő legrövidebb napja, a téli napfordulat kezdete. Mint ilyen a pogányoknak is szent ünnepe: az évenkint megújuló, fogyta után nyomban gyarapodó, növekedni kezdő kozmikus nap, a földi élet fényforrása volt az örömujjongás középpontja. Hogy ne menjünk túl messze az időben, csak azt említjük itt meg, hogy a téli napfordulót megelőző és követő napokat a rómaiak is szent időnek tekintették, szavajárásuk szerint „mundus patet”, vagyis felsőbb hatalmak, az istenek járnak a földön. De a fény mindig vet árnyékot, a világosság magában hordja a sötétség lényegét, így lesz a kettő együtt teljesség. Talán ezek a gondolatok bennük is éltek, hiszen úgy vélték, hogy ez az időszak ugyanakkor kitűnően alkalmas a bűbájos, ördöngös mesterségek véghezvitelére, hiszen decemberben a legrövidebbek a nappalok, leghosszabbak az éjszakák, és a sötétség kedvez a sötét erőknek, így a rontó-bontó Luca-boszorkánynak. Ismét adódik egy kérdés: vajon hogy lett a fényhozóból éjszakai lidércnyomást keltő félelmetes alak? Katona Lajos, a századfordulón élt kutatónk ezt úgy magyarázza, hogy a régi vallásosság elemei az új vallásosság szerint babonás praktikák-Hagyma-kalendárium 32 HARANG nak minősülnek, és „amit ma babonának nevezünk, alapjában véve mindig legalábbis két, egymással szüntelen harcban álló, bár közös forrású elem keveréke. A régi és az új vallásos érzületé és felfogásé.” Az egyház háromféleképpen reagált a Luca-napjától vízkeresztig terjedő időszak népszokásaira és babonáira. Egy részüket átvette és kisebb-nagyobb változtatásokkal a maga rendszeréhez illőbb formákba öntötte. Ez a megengedő magatartás tette lehetővé, hogy a Luca-búza idővel oda kerülhetett a karácsonyi asztalra, sőt az oltárra is. Másik részüket megtűrte, s csak egy töredékük ellen foglalt nyíltan állást, amelyek semmiképpen sem voltak összeegyeztethetők a vallás tanaival. Véletlen egybeesés, hogy a legendák szerint Szent Lucia épp december 13- án szenvedett vértanúságot, de kultusza nem tudta kiszorítani a Luca-napi hiedelmeket a nép gondolkodásából. Lucát sokkal inkább boszorkányos, mint jóságos lénynek tekintik mind a mai napig. Igen érdekes és tanulságos a Luca nevéhez kötődő pentalpha - magyarán boszorkányszög - kultúrtörténeti szerepeinek változása. Katona Lajos említi, hogy a híres ötágú csillag Püthagorasz és tanítványai szerint az egészség talizmánja volt. Annak tekintették még a középkorban is a műépítő és kőfaragó céhek tagjai, és így lett később a szabadkőművesség egyik szimbóluma. Az ókor majd a középkor matematikusai úgy találták, hogy ebből az ötszögű jelből ki lehet olvasni az Alpha és Ómega betűket, melyek a kezdet és vég nélküli örökkévalóság, vagyis az Isten szimbólumai. És mi lehetne erősebb fegyver az ördög és cimborái ellen, mint épp ez a jel? Goethe is azt írja a Faust-ban, hogy ez az „Akombák a küszöbön” még hibás rajzolatában is kötve tartja az alvilág követét. így semmi csodálni való nincs abban, hogy a tiroli vagy a székely paraszt oly buzgón felrótta szentelt krétával vagy korommal az istálló szemöldökfájára ezt a titkos értelmű jelet, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, a háromkirályok nevének kezdőbetűivel együtt. Jól megfér nevük a pentalpha csillagával, hiszen keresztény színbe öltözve Alpha és Ómega ÁKOMBÁK • • • • • • A KÜSZÖBÖN
