Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-13 / 2. szám
Az eltűnt tóra-ékszerekről A Dohány utcai zsinagóga 130 éve áll fővárosunk középpontjában. A Kiskörút felől nézve a belvárosi negyed épületektől zsúfolt részéből üde foltként emelkedik ki két ég felé törő mór stílusú tornyával. Európa legnagyobb zsidó templomának tartják, amelyet állandóan látogatók tömegei keresnek fel. Csodálják architektúráját, hatalmas hajóját, amelyben a kétemeletes női karzattal együtt 3400 ülés található. Megbámulják színes ablakait, orgonáját, impozáns szónoki emelvényeit, nagyszerű tóraolvasó asztalát. Ám a legjobban az a pillanat nyűgözi le a látogatókat, amikor gombnyomásra automatikusan felmegy a Frigyszekrény aranyozott betűkkel díszített bársonyfüggönye és megpillantják a felékszerezett Tórákat. Felemelő látványt nyújt a Frigyszekrény hirtelen elénk varázsolt belső tere, mert a zsidó templomok legszentebb ereklyéi a Tórák, a Mózes 5 könyvét magukba foglaló pergamen tekercsek. Itt, a Dohány utcai zsinagógában - úgy érezzük - igen méltó keretben találhatók ezek a keresztény és mohamedán vallások által is alapnak tekintett különleges művek. Ékszereik, a mellvért formájú díszes pajzsok, a kezeket utánzó szövegmutatók szorosan simulnak rá a szép hímzéssel ellátott bársony köntösökre. Tetejükön a különleges formájúra faragott fatekercs-tartón elhelyezett koronák, vagy gránátalma (héberül rimon) formában végződő, csengettyűvel ellátott díszek teszik teljessé a látványt, ami azokat is ámulatba ejti, akik már nem először tanúi e jelenetnek. A gazdag mintájú ezüst tárgyakon megcsillannak az erős fényű lámpák 6 HARANG sugarai és szikrázva verik vissza azokat a nemes fémek felületei. A szemet kápráztató villanást, vakító csillanást néhány hónapja elhomályosította valami... Valami, ami árnyékot vet az emberi erényekre, és rávilágít társadalmunk morális süllyedésére. Rendőri jelentésből tudhattuk meg, hogy egy elvetemült ember (esetleg emberek) július 24-én este vagy éjjel, talán 25-én reggel betört a Magyar Izraeliták Országos Közössége, Budapest, VII., Dohány utcai főtemplomába, onnan a Frigyszekrényben elhelyezett tárgyak közül eltulajdonított: 1 db tóra-mellvértet, 2 pár rimont, 1 db tóra-koronát...” A műkincsrablással kapcsolatban egy cikk jelent meg a Magyar Nemzetben, amelyben a szerző megemlíti az eltűnt tóra-koronát illetően, hogy az „Pesten készült, a Breutner testvérek mesterműve, közel 1/2 méter magas, arannyal, igazgyönggyel és féldrága-kővel díszített, öntött és áttört ezüst... A korona párkányán vésett héber felirat, amely különleges eszmei értéket kölcsönöz a tárgynak: a Zsidó Állam megálmodója, Herzl Tivadar adományozta azt 1903-ban a Dohány utcai zsinagógának. Nem kétséges tehát a rabló (vagy még inkább a bennfentes külföldi megrendelők?) szakértelme, mivel más értékes tárgyakat érintetlenül hagyott.” Már első olvasásra hihetetlennek tűnt, hogy a modem cionista mozgalom alapítója, Herzl Tivadar, aki 1860-ban születetett Pesten, adományozta volna a rendkívül értékes tóraékszert a Dohány templom számára. Ugyanis a Herzl család 1878-ban Bécsbe költözött és ezután már nem volt semmi lényeges kapcsolatuk a pesti zsidósággal. Maga Herzl Tivadar nem volt vallásos zsidó. Ő az akkori Palesztinában akart zsidó nemzeti államot alapítani. Ennek érdekében indította meg mozgalmát, és életének utolsó évtizedében — 1904-ben hunyt el 44 éves korában — szívvel-lélekkel munkálkodott ennek érdekében. Mindezt önzetlenül végezte, kimerítő tevékenységéért soha nem fogadott el pénzt. Csakis hírlapírói munkájából élt és jövedelmének egy jelentős részéből fedezte mozgalma - a cionizmus - agitációs költségeit is. Nem volt különösebben jómódú ember. Miért adott volna egy ilyen hatalmas értéket - mint amelyet az említett tóra-korona jelent, — egy olyan templom részére, amellyel semmi kapcsolata nem volt már negyedszázada? Nem beszélve arról, hogy nem volt szorgalmas templomjáró. Kétségeimet megerősítette a VII. Belső- és Belvárosi Körzet 1981-ben készült leltári összesítője. Az említett körzetek ugyanis a gondozói és felügyelői a Dohány templomnak. Ebben a leltári összesítőben azt olvashatjuk, hogy a tóra-korona Herzféle. Tehát nem a Herzl-család szerepel a leltárban, mint adományozó. Mindettől függetlenül a veszteség így is elég nagy, mert a tolvajok - akik nyilván tisztában lehettek az elvitt műkincsek értékével, - ritka értékes szent tárgyakat raboltak el. Valamit csökkentheti azért a fájdalmat, hogy mégsem a nagy férfi ajándéka tűnt el. A különbség a feliratban egy I betű, de micsoda különbség... DOMÁN ISTVÁN
