Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-20 / 3-4. szám

A távolban felmagaslik a szent hegy, Pannonhalma. Hatalmas kupolája za­rándoknak, vándornak, érdeklődőnek mutatja az utat. Évente több mint 300 ezer látogató fordul meg itt. Szakszerű ismertetést kapnak ezeréves múltjáról, bemutatják a XII. századtól nap­jainkig nyúló építészeti emlékeit, gaz­dag könyvtárát és gyűjteményét. A vendégek előtt szinte észrevétlen marad a gimnázium és a diákotthon tömbje, nem láthatják a kolostor lakó­szobáit és nem lépnek be az itt mű­ködő szociális otthonba. A gimnázium és a szociális otthon a világhírű apátság szinte láthatatlan arca. A jövő és a múlt. Dr. Korzenszky Richárd perjel szo­bája semmiben sem különbözik rend­társaiétól. Az olvasólámpák, az egész falrészt betöltő zsúfolt könyvespolc, a személyi számítógép arra vall, hogy nappali kötelessége után, éjszakába nyúló munkát végez. Neve ismert a katolikus társadalomban. Cikkei és tanulmányai sűrűn jelennek meg itt­hon és külföldön, s egy-egy nyilatko­zatára felfigyeltek a szakemberek. Tíz évig a pannonhalmi gimnázium igaz­gatója volt. Egykori tapasztalatairól kérdezve, válasza ugyancsak meglepő.- Úgy gondoljuk, hogy a pannon­halmi gimnázium mindig sajátos hely­zetben volt, a színhely, a templom év­századok fuvallatát árasztja. A nem­zettudatot könnyű volt itt a fiatal lel­­kekbe táplálni.- Ezt nem tudom és nem is tapasz­taltam. Magam is itt diákoskodtam, de nem emlékezem, hogy ez a kérdés bármilyen formában megérintett vol­na. Pannonhalma természetes közeg volt számunkra. Itt tanultunk, semmi több.- Nem hatott a környezet a diákok­ra?- Nem tudom, sohasem hangsú­lyoztuk.- Akkor milyen vonzás érvényesül ma Pannonhalmán?- Nem az ember, hanem a hely ne­vel. Nem mi neveltünk nemzettudatra. Az kétségtelen, hogy egy bizonyos nevelést csak itt lehet megvalósítani. Itt, ahol az újabb kori és a régi száza­dok története egymásra rétegződik. Gyakran elmondtam, hogy Pannon­halma mindig sziget volt, de gyűjtő­hely is. Mindent begyűjtött, ugyan­akkor sziget mivoltából következve, bizonyos kirakatjellege volt az elmúlt 30-40 évben. De ez a kirakat nem arra kötelezett minket, hogy azt bizony­gassuk, hogy nálunk minden milyen jól megy. Ha már kirakatban vagyunk, akkor ezt a kirakat adta szabadságun­kat kellett kihasználni és felhasználni. És ezt meg is tettük.- Most, a politikai változások után, milyen új lehetőségeket lát, miben lesz szabadabb a panonnhalmi gim­názium?- Nem tudok ilyen lehetőséget mondani. Nincs szükségünk erre. Pan­nonhalma eddig is szabad volt az ok­tatásban és az oktatáspolitikában. Tíz évig gimnáziumi igazgató voltam. Ez alatt egyetlenegyszer emlékeztünk meg november 7-ről, s egyszer április 4-ről. Akkor a főapát úr mondott be­szédet és hozzátehetem, hogy mon­danivalóját nem éljenezték meg a meghívott állami tisztviselők. Igaz március 15-e nálunk sem volt szün­nap. Aláírásokat sem gyűjtöttek diák­jaim, sem állami, sem egyházi célra, szentté avatás vagy egyéb ügy érdeké­ben. Elvből elleneztem minden meg­rendezett, kollektív véleménynyilvá­nítást. Éltünk és élni akartunk függet­lenségünkkel. Beválasztottak például a Hazafias Népfront vezetőségébe. Ilyen minőségemben mondhattam el, hogy nem érthetek egyet a párt vezető szerepével, mert így a hívő embereket eleve kizárják a vezetés lehetőségéből.- Ezek szerint Pannonhalmán nincs szükség szabadságra a tanításban, csak a régi szellemet kell folytatni? Igen - ennyit mondhatok. Többször kérdezték, hogyan lehet marxista szel­lemű tankönyvből tanítani? Meg­ismerni és befogadni két dolog - felel­tem mindig. Dr. Korzenszky Richárd perjeli szo­bája néhány lépésnyire van a szociális otthontól. Az épületnek ez a szárnya egyforma szobáival és csendjével, a középkort idézi. A zöldre festett kettős ajtók méteres falak között nyíl­nak. Innen nem hallatszik ki sem a kacagás, sem a sóhaj. A szociális otthon lakói nem egyedül, hanem ket­tesével foglalnak el egy szobát. Sokan megkísérelték, hogy függönnyel, könyvespolccal külön lakrészt alakít­sanak maguknak. A két fekvőhely rendszerint a szoba két legtávolabbi sarkában áll. A falon két-két szerze­tesi élet szerény emlékei. Közöttük ott van a ház, az igazi otthon képe. A színhely. A szerzetesi munkásélet ta­núja, ahonnan annak idején egy em­bertelen rendelkezés száműzte őket. Felszámolták mindazt, amiért dolgoz­tak. Elkótyavetyélve könyvtárakat, gyűjteményeket, korabeli feljegyzé­sek történeti értékeit, melyeket ember­öltők hoztak össze. A szerzetesiskolák faláról lekerültek az érettségi tablók. Összetörték és elégették őket, mintha ezek hívnák vissza az egykori tanárok HARANG 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom