Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1989-12-20 / 3-4. szám
A távolban felmagaslik a szent hegy, Pannonhalma. Hatalmas kupolája zarándoknak, vándornak, érdeklődőnek mutatja az utat. Évente több mint 300 ezer látogató fordul meg itt. Szakszerű ismertetést kapnak ezeréves múltjáról, bemutatják a XII. századtól napjainkig nyúló építészeti emlékeit, gazdag könyvtárát és gyűjteményét. A vendégek előtt szinte észrevétlen marad a gimnázium és a diákotthon tömbje, nem láthatják a kolostor lakószobáit és nem lépnek be az itt működő szociális otthonba. A gimnázium és a szociális otthon a világhírű apátság szinte láthatatlan arca. A jövő és a múlt. Dr. Korzenszky Richárd perjel szobája semmiben sem különbözik rendtársaiétól. Az olvasólámpák, az egész falrészt betöltő zsúfolt könyvespolc, a személyi számítógép arra vall, hogy nappali kötelessége után, éjszakába nyúló munkát végez. Neve ismert a katolikus társadalomban. Cikkei és tanulmányai sűrűn jelennek meg itthon és külföldön, s egy-egy nyilatkozatára felfigyeltek a szakemberek. Tíz évig a pannonhalmi gimnázium igazgatója volt. Egykori tapasztalatairól kérdezve, válasza ugyancsak meglepő.- Úgy gondoljuk, hogy a pannonhalmi gimnázium mindig sajátos helyzetben volt, a színhely, a templom évszázadok fuvallatát árasztja. A nemzettudatot könnyű volt itt a fiatal lelkekbe táplálni.- Ezt nem tudom és nem is tapasztaltam. Magam is itt diákoskodtam, de nem emlékezem, hogy ez a kérdés bármilyen formában megérintett volna. Pannonhalma természetes közeg volt számunkra. Itt tanultunk, semmi több.- Nem hatott a környezet a diákokra?- Nem tudom, sohasem hangsúlyoztuk.- Akkor milyen vonzás érvényesül ma Pannonhalmán?- Nem az ember, hanem a hely nevel. Nem mi neveltünk nemzettudatra. Az kétségtelen, hogy egy bizonyos nevelést csak itt lehet megvalósítani. Itt, ahol az újabb kori és a régi századok története egymásra rétegződik. Gyakran elmondtam, hogy Pannonhalma mindig sziget volt, de gyűjtőhely is. Mindent begyűjtött, ugyanakkor sziget mivoltából következve, bizonyos kirakatjellege volt az elmúlt 30-40 évben. De ez a kirakat nem arra kötelezett minket, hogy azt bizonygassuk, hogy nálunk minden milyen jól megy. Ha már kirakatban vagyunk, akkor ezt a kirakat adta szabadságunkat kellett kihasználni és felhasználni. És ezt meg is tettük.- Most, a politikai változások után, milyen új lehetőségeket lát, miben lesz szabadabb a panonnhalmi gimnázium?- Nem tudok ilyen lehetőséget mondani. Nincs szükségünk erre. Pannonhalma eddig is szabad volt az oktatásban és az oktatáspolitikában. Tíz évig gimnáziumi igazgató voltam. Ez alatt egyetlenegyszer emlékeztünk meg november 7-ről, s egyszer április 4-ről. Akkor a főapát úr mondott beszédet és hozzátehetem, hogy mondanivalóját nem éljenezték meg a meghívott állami tisztviselők. Igaz március 15-e nálunk sem volt szünnap. Aláírásokat sem gyűjtöttek diákjaim, sem állami, sem egyházi célra, szentté avatás vagy egyéb ügy érdekében. Elvből elleneztem minden megrendezett, kollektív véleménynyilvánítást. Éltünk és élni akartunk függetlenségünkkel. Beválasztottak például a Hazafias Népfront vezetőségébe. Ilyen minőségemben mondhattam el, hogy nem érthetek egyet a párt vezető szerepével, mert így a hívő embereket eleve kizárják a vezetés lehetőségéből.- Ezek szerint Pannonhalmán nincs szükség szabadságra a tanításban, csak a régi szellemet kell folytatni? Igen - ennyit mondhatok. Többször kérdezték, hogyan lehet marxista szellemű tankönyvből tanítani? Megismerni és befogadni két dolog - feleltem mindig. Dr. Korzenszky Richárd perjeli szobája néhány lépésnyire van a szociális otthontól. Az épületnek ez a szárnya egyforma szobáival és csendjével, a középkort idézi. A zöldre festett kettős ajtók méteres falak között nyílnak. Innen nem hallatszik ki sem a kacagás, sem a sóhaj. A szociális otthon lakói nem egyedül, hanem kettesével foglalnak el egy szobát. Sokan megkísérelték, hogy függönnyel, könyvespolccal külön lakrészt alakítsanak maguknak. A két fekvőhely rendszerint a szoba két legtávolabbi sarkában áll. A falon két-két szerzetesi élet szerény emlékei. Közöttük ott van a ház, az igazi otthon képe. A színhely. A szerzetesi munkásélet tanúja, ahonnan annak idején egy embertelen rendelkezés száműzte őket. Felszámolták mindazt, amiért dolgoztak. Elkótyavetyélve könyvtárakat, gyűjteményeket, korabeli feljegyzések történeti értékeit, melyeket emberöltők hoztak össze. A szerzetesiskolák faláról lekerültek az érettségi tablók. Összetörték és elégették őket, mintha ezek hívnák vissza az egykori tanárok HARANG 57
