Harang, 1989 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1989-12-20 / 3-4. szám

A zsidóságnak ezt a főleg Babilóniá­ban keletkező tengernyi irodalmát - mert a palesztinai szöveg, amit Jeruzsá­­lemi Talmudnak neveznek, csak egy­­harmada a másiknak - rengetegen és rengetegszer támadták. Egyházi át­kokkal, bullákkal, elkobzási rendeletek­kel akadályozták fennmaradását. Több­ször máglyára vetették, így Rómában 1533-ban és csak a XVI. század máso­dik felében hatszor égették el. De úgy is igyekeztek befeketíteni ezt a művet, hogy kiragadtak belőle egyes részeket és így elferdítve valódi értel­métől gúny, vagy megvetés tárgyává igyekeztek tenni. Azt állították, hogy gyűlöletre nevel és erkölcstelenséget hirdet. Az újabb korban megjelentek jó fordí­tások is a Talmudról.* Ezekből láthatták a tanulmányozói, hogy Óceánhoz ha­sonlatos a kiterjedése, és ahogy a rop­pant víz fenekén is akad salak és érték­telen kavics, úgy itt is vannak kevésbé értékes részek. Ha valaki ezért rágalmat szór a zsidó tanokra, az ugyanúgy rágal­mat szór „abba a kristálytiszta forrásba is, amelyből hatalmas, világbíró feleke­zetek, egyházak széles folyama szakadt. Annak a folyamnak a színe se lehet más, mint a kútfő, amelyből eredt” - írta Kiss Arnold. A Talmud elsődlegesen a tórái törvé­nyek magyarázatával foglalkozik. Ezzel kapcsolatban szabályokat állítottak fel, amelyek általános elvet szögeznek le. Tizenhárom ilyen általános szabályt rögzített az i. sz.-i II. században élt rabbi Jismaél, ami szilárd alapot biztosított a szentírási szövegek megértéséhez, a vallási szabályok és törvények megszer­kesztéséhez. Szőrszálhasogató finom­ságú logikával vezették le a bibliai ver­sek mondanivalójának lényegét a tal­­mudi bölcsek és hozták meg döntései­ket. Nem általános szentenciákkal, bölcse­leti, vagy költői elmélkedésekkel talál­kozunk magukban a tóra-szövegekben, ♦Komoly, tudományos szempontból végzett Talmud-fordítás sorába tartozik: Riccius Pál Berachot fordítása latin nyelven, amelyet 1619- ben adtak ki Augsburgban, Rabbi Josef ben Izsák arab nyelvre fordította le a Misnát a X. században, de többek mellett ki kell emelnünk Lazarus Goldschmidtnek az 1897. évben meg­kezdett babilóniai Talmud-fordítását, amelyet a 20-as évek elejére teljesen be is fejezett. amelyek a zsidó vallás lényegét alkotják, hanem pontosan megfogalmazott paran­csokkal és tilalmakkal. Nem mondja azt például, hogy légy becsületes, légy igazságos, légy emberszerető, mert hiszen ezeket a fogalmakat a maguk módja és kénye szerint magyarázhatják emberek és korok, hanem konkrét utasításokkal ál­lapítja meg: mit kell, mit nem szabad ten­ni, hogy a halandó becsületes, igazságos, emberszerető és tiszta erkölcsű legyen. Elég ezzel kapcsolatban utalni a Tíz Igére (Mózes II. 20., 215.) a „Törvények” (Mis­­potim) fejezetére (Mózes II. 21., 22. és 23. szakaszára). A szóbeli Tan pedig kiegészíti a szentírási rendelkezéseket, hogy a gya­korlati életben felmerülő esetekre törvé­nyeket alkosson. így a zsidó vallás sza­bályrendszerének létrejöttét figyelem­mel kísérhetjük a talmudi mesterek vi­táiban, logikai érveik felsorakoztatásá­ban. A születés pillanatában szemlélhet­jük a tórái rendelkezések közé emelkedő „kerítést”, ahogy azokat az óvóintézke­déseket nevezik, a Misnának a tanaitái, mesterei, összeállítói, amelyeket azért hoztak, hogy magát a „szináji törvénye­ket”, a „mózesi parancsokat” megóvják az áthágástól. Egyik tipikus esete ennek 26 HARANG Tamaska Gyula felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom