XXXV.9.c.1957 / 44. Pannónia Szőrmeárugyár MSZMP Bizottsága. 1956.10.26. - 1957.06.07. Ideiglenes munkástanács tagjainak névsora, munkástanácsülések jegyzőkönyvei, munkástanács választás, megbízólevelek, követelések

rv bőr értékét kell megfizetni, mert pénze és ideje van benne. Azt is kijelentették, hogy az ia lehet, hogy nem fog Így maradni, i hanem ismét egyéni vagy régi rendszer szerint fogunk dolgozni. Vámos igazgató és Balázs főmérnök azt a kijelentést tette, hogy e- gyenlőre ez az öaszeg nem jár nekünk. Volt egy május 1 brigád, kivételt tettek velük. 26o bőrt, amit nem tudtak utánvaaalni, átvették a következő hónapra. A többi munkás pedig, akik több bőrt dolgoztak be, nem kaptak egy fillért 3em. Nem szeretném, ha az tönténne meg ezután is, ami volt. Vámos Géza: Mielőtt hozzászólok, kérem engedélyezni, ha 3 percnél tovább '"beszélek, tekintve, ho,y a mi dolgunkról van szó, hogy én is meg tudjam mondani véleményemet. Elsősorban röviden szerenék foglalkozni a mai értekezlettel. Az értekezlet eleinte elég demok- ratikosnak indult. De eszembe jutott, hogy a bíróságnál az a szokás, hogy a végső Ítélet meghozatala előtt a vádlott utolsó szó jogán védekezhet. Azt mondták meg lesz tárgyalva a kérdés. D© előbb le­szavaztatták a dolgozókat. Caervenka felszólalása után nem kétséges, hogy egy ilyen szavazásnak mi lehet az eredt; énye. Ezzel én ia tisz­tában vagyok. Arra akarok reagálni, hogy Cservenka azt mondta, hogy becsüli azt, i aki az eszméért harcolt, de aki csak arra használja fel párttagságé hogy előnyöket szerezzen magának, azt nem. 1938-ban lettem párt­tag. Nem tudom akkor ebből milyen előnyöm lett volna. Tudomásom van róla, hogy sokhelyról felmerült, hogy Vámos nem maradhat ebben a funkcióban, mert pártember volt. Komrauniata voltam, kommunista vagyok és az is leszek. plyan rágalmazások hangzottak el Íz, amit nem tudom honnan vettek. En nem voltam soha ávós. 1951-ben tiltakozásom ellenére Gábor erő­szakolására tartalékos tiszti tanfolyamon voltam. Szántóval voltam együtt nemcsak egy században, de egy szakaszban is. Utána tartalékos politikai főhadnagy lettem. 1952-ben több,mint 6 hónapig voltam együtt Szántóval, de akkor csak ugyanabban a dandárban szolgáltunk. Azóta katona nem voltam. Érdekes lenne, ha elmondanák az illetéke­sek, mert az tény kérdés, hogy ávós voltam, vagy katona voltum-e. Többször bejöttem katonaruhábaaa gyárba, láthattak. Nem tudom, mikor volt a zsebemben pisztoly. Meg mondom ószintén, amikor katona voltam, akkor sem szerettem a fegyvereket, mert azo­kat tisztítani kellett és az munkával járt. Szeretném, ha elmondanák az illetékesek, a főkönyvelő, Németh Győző, hogy én 6 ember részére aka^tam-e 43.ooo Ft-ot kiosztani. Ez ia tény kérdé3. Igaz, ho y prémiumok voltak, de azt mindenki megkapta. Én magam is megkaptam. Ismétlem, nem tartom korrektnek, hogy egy ember lehúzza valakiről a leplet és nincsen joga hozzászólni és a véleményét elmondani. Még «gy-két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Bérezésre: A vállalatvezetőség a bérezés vonalán igen nagy őrlésnek volt ki­téve. 7oo.ooo Pt-tal léptük túl a béralapot. Október elején ki­jöttek a minisztériumból, azt mondták, ho y itt magasak az átlag­keresetek, 4o Ft-tal csökkenteni kell. Én tiltakoztam, azt mondtam nem csökkenteni kell, hanem ugyanennyivel emelni kell. Megkaptam a minisztériumból a saját káderanyagomat. Egyik legfőbb hibámul azt hozták fel, hogy lazaság van a bérkérdésben. U*sZA(;os LEVZtMB 1 - 4 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom