XXXV.9.b / 11. MSZMP IV. Kerületi Bizottsága. 1957.02.11-1957.11.18. Az "ellenforradalom" eseményei az újpesti üzemekben
Meg kell jegyeznem azt, hogy a munkástanácsban nem vett részt Szüle József, mert nem értett egyet azzal, hogy az igazgatóság amikor bajok vannak le akarja rázni a felelősséget a dolgozók vállára, kb. ezt a kijelentést tette. Megjegyzem, hogy & későbbi munkástanácsnak ő lett az elnöke, ekkor már vállalta a feladatot. Nem kell kihangsúlyoznom, hogy miért. Szautner János, Polgárné, egyél talán nem vettek részt a tanácskozáson, más elfoglaltságukra való hivatkozással. 24-én délután Pericska László munkástanács tag fölvetette, hogy azonnal táviratot kell feladni a rádiónak, melyben követelni kell hogy a vállalat dolgozói tiltakoznak az orosz csapatok beavatkozása ellen, amennyiben 5 óráig a rádióban a táviratot nem olvassák fel, ő fogja magát és elmegy a munkástanácstól. Ez meg is történt. Mint később tudomást szereztem róla ő maga állitásai és dicsekvései szerint harcolt az ellenforradalmárokkal. Október 25-én a munkástanács a bent lévő őrségnek és munkástanács tagjuknak az ellátást szervezte meg. Ekkor az a kellemetlenségünk volt, hogy ellenforradalmi egyének észrevették, hogy a gyár területén emberek tartózkodnak azt gondolták, hogy munka folyik és fölszólították a vállalatot, hogy a munkát szüntessék be. Valóban folyt munka, mert a gyár kémény füstölt is, ez a munka zonban a már előbb emlitett anyagok megmentését szolgálta. Számításom- szerint a dolgozók egy havi fizetését fedezte. Ekkor az egyik munkástanács tagok elküldtük a tanácshoz, hogy két napot engedélyezzen az anyag megmentésésre. Kosa Pál a Forradalmi Bizottság elnöke engedélyezte is. Ezen a napon különösebb kellemetlenség nem volt. 26-án fizetési nap volt. A kocsi az Újpesti Nemzetibank fiókjában el is ment a pénzért. A dolgozók szállingóztak be a fizetésért. Ezeket nem engedtük az üzem területére, hanem a kulturház és a DISZ helység közötti réazen gyülekezhettek. Ekkor az a kellemetlenségünk történt, hogy a Nemzetibank nem tudta felnyitni kasszáját, és nem kaptunk pénzt. így egyes személyek erősen kifakadtak. A kazánházi Kovács hőbörgött. A pénzzel és az élelemmel vonatkozóan, amit időközben mi is beszereztünk. Majd az egyik heggsztő és Molnár villanyszerelő hangoskodott. Közöttük még Császár Árpád is. Szidta a vezetőséget, hogy nem tudnak dolgokat elintézni. Kovács szenes lapáttal akarta leütni Gács László igazgató helyettest, akit mindeféle trágár szavakkal illetet. A tömeget csak úgy sikerült megnyugtatni, hogy nem rajtunk múlik az, hogy nincs pénz, hanem a nemzeti bank egyik dolgozója sztárjkol és nemhozta be a kulcsot. Ekkor már a nemzeti bank páncélszekrényét kezdték fúrni. De olyan erős volt, hogy ezen a napon megfúrni nem^tudták. Ekkor Molnár és a heggesztőt beültettük gépkocsiba és elvittük a bankhoz, hogy győződjenek meg az állitásunk valósgáról. A nemzeti bankból visszajövet elég nagy pofont kellett elszenvednie Molnárnak, aki legjobban uszitóttá a tömeget. Föl kellett állni a kulturház lépcsőjére és onnan kellett megmondani a tényeket . Amit azzal kezdett, hogy szaktársak az a nagy helyzet, hogy a páncélszekrényt nem tudják kinyitni, mert nincsen kulcs heggesz— tő és vágópisztolyokkal vágják, de még a mai napon nem fogják tudni kinyitni. Menjenek haza, holnap mindenki megkapja a pénzt. •/• “3“ IJPflSZAaOá LfcVr;, , ^ 31
