XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1956.11.15-1957.03 Pártkiadványok az "ellenforradalom" utáni időkből
AlS Combat pedig igy emlékezik meg a 48 órás sztrájkról; /I956. dec. 1%/ Magyarországon változatlanul tart az ellenállás, ez a csodálatos nép hihetetlen megpróbáltatások árán fejti ki ezt az ellenállást. A magyarság kiérdemelte az egész világ tiszteletét." A nyugati burzsoá lapok tehát, amelyeknek egy jó szavuk sincs saját országuk munkásainak sztrájkja esetén, a legnagyobb elragadtatás hangján Írnak a magyarországi sztrájkról, akaratlanul is bizonyítva azt, hogy a sztrájk az ő érdekeiket és céljaikat szolgálta akkor, amikor súlyosbította hazánk gazdasági helyzetét, nehezítette a politikai helyzet megszilárdulásét. 00 Érdekes megemlíteni még egy tényt, amely bizonyítja, hogy mennyire nem a magyar né$ iránti szimpátiáról volt szó a nyugati imperialisták esetében, amikor a sztrájkra uszítottak és mennyire megengedhetetlennek tartják a sztrájkot saját munkásaik esetében. Ismeretes, hogy a Nagybudapesti Munkástanács decemberben rokonszenv sztrájkra hívta fel a világ dolgozóit. Ezzel kapcsolatban a Liver- k pool Fost 1956* dec, 13-i vezércikkében a következőket Írja; "A rengeteg áldozat árán általános sztrájkot folytató magyar munkástanács felhívása, amelyek más országok munkásaihoz intéztek, hogy ezek is rendezzenek rokonszenv sztrájkot; tisztára ostobaság^ A nyugati munkások többet segíthetnének Magyarországon saját fizetésük bizonyos részének felál- dozásával, mint azzal, ha sztrájkkal nyomorítanák meg azokat az országokat, amelyek segítséget adhatnának Magyarországnak." \ ^ Az álláspont mindenesetre világos; Az, hogy Magyarországot megnyomorítják, gazdaságilag tönkre teszik a sztrájkok, nem baj. Az viszont, hogy a nyugati tőkéseket a sztrájk - legyen az rokonszenv sztrájk - nyomén károsodás éri, csökken a profitjuk, erélyes tiltakozást vált ki belőlük. A fentiekből kitűnik, hogy az ellenforradalmi erőknek hosszú ideig sikerült felhasználni a Nagybudapesti Munkástanácsot 03 az üzemi munkástanácsokat is arra, hogy rajtuk keresztül szervezze az u.n. "passzív" ellenállást, szítsa a sztrájkot. A fentiekből kiderül az is, hogy nyugati imperialista körök nagy reményeket fűztek a munkástanácsokhoz, mint az ellenállás szerveihez, ezeknek érdekében igyekeztek a munkástanácsokat valódi feladatuktól elvonni és a munkás-paraszt kormánnyal szemben politikai állásfoglalásra bírni.- 6 33 - •. . J '
