XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1957.01.03-1957.06.20. Eseményvázlat az óbudai kommunisták fegyveres ellenállásáról
*- 2 A propagandisták véleménye egyöntetűen az volt,hogy a hibákból kivezető utat járjuk és meg van minden reményünk arra, hogy megteremtsük az egészséges gazdasági és politikai kibontatkoz^s előfeltételeit. Ez a vélemény egyébként a kerület kommunistái többségének hangulatét tükrözte, amely szept.okt.hónapokban bizakodónak volt mondható. Egy élléspont azonban még ezen a délutánon is egyöntetű volt, ami szerint végzetes és jóvátehetetlen hibét követtek el azok a kommunista vezetők, akik a gyakorlattól elszakadva végezték munkájukat és ezzel rombolték és rombolnék a párt tömegkapcsolatét. Este 6 óra után azzal fejeződött be ez az első propagandista foglalkozás, hogy most pedig gyerünk haza,vagy nézzünk körül a varosban, mert addig, amig mi itt vagyunk nem lehet tudni, hogy mi történik az uccékon. A foglalkozás utén bementem a titkárságra, ahol mér néhány elvtérs izgatottan tárgyalta az eseményeket.A rádió épen akkor mondta be, hogy nemt sokkra &erő fog beszélni az orszég népéhez. A vérosból szivérgó hirek szerint a tüntetés nem ért véget a Bem szobornél, sőt tömegeiben fokozódva a Parlament felé vonult és a Körüt teljes hosszéban igen izgatott és várakozásiéljes a légkör. Akkor még mindig reméltük, hogy Gerő- rádióbeszéde vilégos útmutatást fog adni a tennivalókra nézve és megmutatja az utat a kommunistáknak. Azutén megkezdődött a közvetités ... Gerő beszéde alatt mindannyian úgy éreztük, hogy nem kaptuk meg azt,amit vértünk. A szavak általánosságban mozgó frézisonként hangzottak és nemhogy útmutatást, de felvilágositést sem adtak arról, hogy tulajdonképen mi történik. A beszéd elhangzésa utén mindannyian egymésra néztünk és úgy éreztük, hogy amit hallottunk az valahogy befejezetlen. Hiényzott belőle az a hatérozottség,amelyet a pért és államvezetéstől vártunk, de ugyanakkor % alkalmasnak éreztük az elhangzottakat arra nézve, hogy az amúgy is felkorbácsolt indulatokat tovább szitsa. Egymás után hivtak fel bennünket ^otájfebként a hozzátartozók, barátok és elvtársak, akiknek az uccén látottak és hallottak alapján ugyancsak nem volt megnyugtató az elhangzott rádi óbeszéd. Ilyen körülmények között 8 óra tájban úgy döntöttem, hogy kimegyek a városba körülnézni és utána beszámolok az elvtársaknak a látottakról. A 6—os autóbuszra szálltam fel, ahol néhány ismerős honvédtiszttel találkoztam, akik ugyancsak befelé igyekeztek. Megkérdezték tőlem, hogy én hova megyek es amikor mondtam nekik, hogy körül akarok nézni a városba, figyelmeztettek, hogy ezt ne tegyem,mert ők riadóztatva vannak és benn alighanem olyan eseményekre kerül a sor, amik gátolhatnak a hazatérésben. Furcsállóttam az egyik főhadnagy kijelentését, aki azt mondotta,"hogy, hogy képzeli a kormány? egy ilyen tüntetést m^r nem lehet fegyverek nélkül elszigetelni.Gsak nem képzelik, hogy a tömegre fogunk lőni?" A Margit Pesti hídfőjénél szálltunk le. Utitérsaim pillanatok alatt eltűntek a tömegben és én pedig a Parlament irányból a 2-es villamos vonalán vonuló nagy tömeget figyeltem, akik a Parlamenti tüntetésről "i Ö ”fc k • Ott hallottam először, amint egy 18 ev körüli fiú társainak diadalmasan mondta, hogy " milyen felemelő érzés volt, amikor a Parlament kupoláján f -----------------------------------------------(o | «*«Aaos lsv&lntéjípj