XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1957.01.03-1957.06.20. Eseményvázlat az óbudai kommunisták fegyveres ellenállásáról
i ' Zö- 18 _ Az a néhány elvtórs, akivel találkoztam, mikor érdeklődtem a minisztérium hangulata felöl, csak lemondóan legyintett, vagy pedig szinte szemmellótható gyanakvással fogadta kérdésemet. Valahogy úgy tűnt,mintha teljesen megszűnt volna az elvtársak között a bizalom, ugyanakkor annál élénk^ebbek voltak a közismerten polgári, vagy reakciós elemek. Az egyik elvtársiéi megtudtam, hogy Nagy elvtársnő még bent tartózkodik a miniszteri szobiban.Mikor beléptem a miniszteri titkárságra,ott a legvegyesebb társaságot láttam.Voltak ott olyanok, akikről eddigi politikai és gazdasági állásfoglalásuk miatt nem is volt kétséges előttem, hogy az ellenforradalom mellett állnak.De voltak olyanok is, akikről ezt nem tudtam feltételezni.Mikor bekerültem Nagy elvtársnőhöz, elmondottam neki, hogy az Óbudai pártbizottság fegyverben -<11 és,hogy jelentős fegyveres erők fölött rendelkezünk.Beszámoltam arról is, hogy mór eddig többszáz fegyvert kiosztottunk az Óbudai üzemek részére. Nagy elvtársnő viszont elmondta, hogy a mai napig még sikerült tartani W a nyugalmat a Könnyűipari Minisztériumban, de most az u.n."Forradalmi Bizottság" létrehozása utón abba bekerült néhány egészen sötét alak is. Felvetődött az a kérdés is, hogy nem volna-e helyes néhány fegyveres kommunistával, akik Óbudáról jönnének be, a Könnyűipari ^iniszterium megszólítsa.Erre azonban m^r nem került sor, mert az Ellenforradalmi bizottság közben Nagy Imrééknél elérte a könnyűipari miniszternő le- vtItt sót és a könnyűipari minisztériumban néhóny p-rthü elvttps kivételével ezuttn végleg kicsúszott a kommunistók kezéből a kezdeményezés. A Széna téri ellenforradalmi banda közelségére való tekintettel különben sem lett volna értelme a minisztérium épületéért véres harcba bo- csótkozni, amikor a minisztériumi szervezet lényegében ezekben a napokban azr.ellenfprradalom kezébe csúszott ót. Ez volt a véleménye egyébként Molnár elvtórsnak is, amikor a történek tekről beszámoltam.Mikor Nagy elvtórsnőtől.lefelé jöttem megpróbóltam még felvenni a kapcsolatot néhóny kommunistával, azonban ekkor mór megjelent a minisztériumból kizárt kommunistók listája is a falon,amit néhóny óróval később mór házkutatások is követtek és nem kétséges,hogy végeredményben halóIlistónak szántók. Ezután újra visszakerékpároztam a pórtbizottsághoz és beszámoltam a tapasztalatokról.A késő délutáni órákban értesített bennünket a Budai Nagy Antal laktanya éa az akkor már szétoszlóban lévő Damjanich laktanya hogy hajlandók további fegyvereket és lőszert renaelkez síinkre bocsátani Miután a városból és egyéb utób hozzánk érzekő hirek egyre felismerheő többé tették, hogy a kormónyban is teljes dezorganizáció lesz úrrá,úgy gondoltuk, hogy ezeknek a fegyvereknek felhasználósával megkezdjük tegnapi elgondolósunk gy valóravóltósót és megkezdjük, i11.folytatjuk a gyóri munkósok és kommunistók felfegyverzését.Nem kaptunk mi erre semmiféle felsőbb utasitóst, de úgy gondoltuk, hogyha mór vannak fegyverek valahol, akkor sokkal jobb, hogyha munkógkézbe kerülnek,mintha az egyre vólsógosabbó. vóló helyzetben a reakció kezébe jutna. Az esti órókban teharautókkal be is hoztak a pártházba annyi fegyvert, és lőszert, hogy az egész előtérben embermagassógu torlaszt képezett. Miután a fegyvereket és lőszert nagyobbszómu honvéd hozta, az elvtársak most azzal kötötték le magukat, hogy behoraták ax&kadt ládákat az egyik I
