XXXV.8.b / 13. MSZMP III. Kerületi Bizottsága. 1957.01.03-1957.06.20. Eseményvázlat az óbudai kommunisták fegyveres ellenállásáról
f Azonban kisebb csoportok és egyének láthatólag beszervezve állandóan uszítottak.Amikor mi elkezdtünk beszélni, akkor a tömeg jelentős részéből olyan felkiáltások hallattszottak, hogy "hallgassuk meg őket". Ugyanakkor azonban a provokátorok állandóan újabb és újabb jelszavakat dobtak be és amikor a tömeghangulat csak egy kicsit is engedett, azonnal akcióba léptek. A hatalmas hangzavarban is tisztán lehetett látni,hogy a tömeg jelentős része nem akar vérontást és nincs támadó szándéka. Azonban az egyre fokozodó féktelen uszítás következtében a helyzet mégis egyre nehezebb lett. Érvelésünk hatására néhány közelebb tartózkodó józanabb elem azt Javasolta, hogy engedjük be őket a pártházba, majd velük együtt ők szólnak a tömegekhez. Ebbe bele is mentünk, azonban tulkiabálva" a tömeget, figyelmeztettük őket, hogy bár fegyvereink vannak, mi azokat, ha nem támadnak meg bennünket, nem használjuk. A pártház azonban középület és akik ezt megrohanják, vagy megtámadják, azok fegyvereinkkel találják magukat szemközt. Beengedtünk tehát a kapun 2 munk^skülsejü férfit, akik közül az egyik valóban kiállt Molnár elvtárs és köa?ém az ablak- párkányra és egy nemzeti szinü zászlóval hadonászva megkezdte beszédét, ^ami igy kezdődött: " Magyar testvéreim!m Ezek is olyan egyszerű dolgozó emberek, mint mi vagyunk" Ezekre a xzBvakra szavakra a tömeg teljesen elcsendesedett, majd, amikor a férfi tovább folytatta " ezek is azt akarják, amit mi, akkor a tömegben néhányan már tapsolni is kezdtek. Es ebcen a percben a Damjanich laktanya felől nehéz géppuska szólalt meg és hosszú sorozatokat leadva a tömeg fölött csak úgy fütyültek a golyók. A Damjanich laktanya sorkatonái ugyanis azt hitték, hogy a tömeg megrohanta a pártházat és a zászlót is azért tűzték ki a homlokzatra, mert bennünket már elfoglaltak.Erre magyarázták a tapsot is. A géppuska tüzelésre a tömegben borzalmas p^nik tört ki, százával vetették a földre magukat az emberek és egymást törve futottak szét.Mi viszont kétségbeesve kiabáltunk, mintha meghallhatták volna a laktanya felé" ne lőjjetek"Végre mikor eszünk- be jutott a telefonálás is, akkorra a tömeg legszélsőségesebb része újra felbátorodott és kövekkel dobált fel ránk. Ezek viszont azt gondolták, mi rendeltük el a tüzelést .Újabb félórás kiáltozással sikerült ipeg- ^yőzni őket, hogy nem igy van.A pártházba beengedett két férfi segítségével, akik szintén kiálltak a párkányra sikerült olyan helyzetet teremteni, hogy újra meggyőztük egymást arról, hogy nem akarjuk, hogy vér folyjon Óbudán. Az utcán kiáltozó tömeg most azt követelte, hogy menjen le Molnár elvtárs fegyver nélkül,közéj ük és a Damjanich laktanyával egyezzen meg, hogy nem fognak közéjük lőni. Molnár elvtárs ezt meg is tette, mi viszont felhúzott géppisztollyal álltunk az ablakok mögött, készen arra, hogyha az első titkárnak egy xfaajaszála is meggörbül,géppisztolytüzzel tisztítjuk meg közvetlen környezetét. Nem is nyúltak Molnár elvtárshoz, egy ujjal sem. Sőt ahogy közeledtek a Damjanich laktanyához egyre fogyott a tömeg.Még Molnár elvt^rsnak kellett biztatni őket, hogy ne féljenek. Mik közben értesítettük a Damjanich laktanya parancsnokságát a történtekről és megmondtuk, hogy miről van szó.Közben néhány huligán elem újra elkezdte az uszítást a pártház előtt. Ekkor hallottam, amint a r^dió bemondta, hogy Nagy Imre fog beszélni.Gyorsan megfogtam a készüléket és hátamon a géppisztollyal kitettem a párkányra. Miközben teljes erőmből lekiáltottam, hogy "figyelem nagy Imre beszél!" Erre a tömeg nagyrésze lepisszegte az üvöltöző provokátorokat és nagy megkönnyebbülésünkre 2o percen keresztül csendben hallgatták a rádiáfc. Hát ennyi hasznunk legalbbk volt Nagy Imréből is. Időközben Molnár elvt^rs is visszajött és a tömeg küldötteivel együtt bejelentettük, hogy úgy mi,mint az A.V.H.-sok senkit sem bántunk és csak akkor védekezünk, ha megtámadnak bennünket. AQ ^vm******- j IV- 12 -
