XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

rjkb

Tizenegy óra korul cseng a kerületi ”K” telefon. Túloldalon Apró Antal elvtárs. A beszélgetés rövid, mert ” a mi újság Angyalföldön” kérdésre Biszku Béla elmondja, hogy éppen együtt ül a kerületi VB. Azt mondja Apró Antal: "Kérem, várjanak együtt,

10 perc múlva ott vagyok.”

A telefonbeszélgetésről Biszku Béla elvtárs informálja a jelenlévőket. Apró Antal et. igen pontosan, gyorsan érkezett. Lehettünk kb tiz-tizenketten. Api?ó Antal et. elmondjajMost reggel ülésezett a politikai bizottság. Általános elemzés volt. Sok dologban kényszerül a vezetés engedményt adni. Ezért van a gyülekezés engedélyezése is, bár sok veszélyt is látnak.

Arra a kérdésre, hogyan tovább, mi a kiút ebből az áldatlan zűrzavarból Apró Antal et. nem tudott sokat mondani. Úgy véli azonban, hogy a sok politikai és gazdasági kompromisszum ellenére az államhatalmi szervek a helyükön vannak, a legfontosabb funkciókat biztosítani tudjuk - mondotta optimista hangon, de bizonytalanul.

További kérdésekre - a láthatóan pártszerünek mutatkozni akaró Apró Antal elmondja, hogy : két dologban nem lesz kompromisszum: /mintha tegnap történnék oly éles a visszaemlékezés minden szava/

1. Nem engedjük, hogy Magyarországon a proletárdiktatúrát bárki, bárhonnan megrendítse!

2. Nem engedjük, a Szovjet Magyar Barátsági és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződést liberalizálni.

/Apró Antal szeme a fáradtságtól és a pátosztól könnyes./

Egyszóval e kérdések már valahol támadva voltak! Tudomása volt hát a vezetésnek e létfontosságú nemzeti kérdések, a lenni vagy nem lenni kérdés támadásáról. Mégis az üres, erőt nélkülöző optimizmust próbálták az előretörő ellenforradalmi folyamatban a- nyagi erővé tenni. Nem volt ez más, mint az optimizmus tragédiája.

Kora délután, ebédidőtájt /és ez az ebéd egyúttal az utolsó ebéd volt számomra és sok más számára hosszú, hosszú időre / jutottam ismét vissza a Budapesti Pártbizottságra.