XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

Ez a terv meghiúsult a kommunisták bátor kiállásával és szervező munkájával .s igy egy embert sem tudtak az elvetemült céljukra fel­használni, de arra sem, hogy bemenjenek az Idegen Légióba. Parancs­nokaik a tehetetlenségük dühében, határt nem ismerve kinozták, s a legkeményebb kényszermunkára vitték őket. Cél nélkül cipeltettek ve­lük hatalmas termésköveket kilométereken keresztül. Itt 194o. utolsó napjaiban Mező Imre komoly beteg lett s igy került az utolsó hajóval Szíriából vissza Franciaországba,' ahol leszerelték a forradalmi gon­dolkodású katonákat, hogy ne agitálhassanak a félrevezetett hadsereg­ben. Észak-Franciaországban ekkor már a fasiszta hóditók elnyo­mása alatt szenvedett. Dél-Franciaország megtelt menekültekkel. Mező Imre és felesége is ott volt, s szervezték tovább a spanyol menekül­teket a német megszállók ellen. :rező Imrét az illegálisan működő Francia Kommunista Párt Párizsba szólította. Újra az életveszélyes élvonalba állította a párt bizalma: az idegennyelvü ellenállási cso­portok vezetője lett. Egy lépést sem hátrálva, egy pillanatra meg nem inogva, irányította a hős internacionalistákat, akik fi cincin -‘-ói­don harcolva, a fasiszták ellen, az elnyomott népek szabadsagáéit küz­döttek. Párizs felszabadításáig, a, fasiszta hordák kiűzéséig végezte Mező Imre ezt a feladatot, azután vidéki szervező munkára osztották be. 1945. tavaszáig járta fáradhatatlanul a francia bánya, vidéket, erősitve a munkásosztály élcsapatát, a Francia Kommunista Párt zász­laja alá tömörítve a legön tudatosabb olgozókat. Mező Imre és felesége, mint oly sokszor házasságuk alatt, megint elbúcsúztak egymástól, Mező Imre a párt hivó szavara 1945. áprilisában elindult gyalog haza, hogy majd tizennyolc évi távoliét után ő is segítsen felépíteni egy uj Magyarországot. Szomorú gyer­mekkorának helyére, szülőfalujába nem ment. édesanyja mai nem élt, testvérei sem laktak ott. Örömtelen ifjúságának emlékei kitörölhetet­lenül éltek emlékében. Sietett Budapestre - amelyet akkor látott elő­ször - minél előbb beállhasson azok soraiba, akik a háború és a régi rendszer romjait takarították el, hogy ne lehessen többé munkától elcsigázott analfabéta magyar gyermek. Itthon a Budapesti Pártbizott­ságra került, mint beosztott munkatárs. Becsületes, fáradságot nem ismerő munkaiján keresztül lett osztályvezető he]yettes, maja szer­vezési osztályvezető, s később 195o-ben a Budapesti Pártbizottság J- 6 - Z&pr ♦

Next

/
Oldalképek
Tartalom