XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
A kép iszonyatosI Kelemen Lajost 1 tni fehér ingében, amely csupa vér, fejéből arcába, szemébe ömlik patakként. Körülötte fegyveres, s mici-sapkás puskás férfiak, futatom a képet neki. 0 nézi azt. szeme összeszűkül, annyira,hosy keskeny rés aarad csupán. Arca megkeményedik* ;iir feha ráritból vágták volna ki. ikor megszólal hangja rekedtnek és fáradtnak tűnik.- Igen, én vagyok az, itt még nem volt kötél a nyakamon - mondta* Ijedten kaptam fel a fejem, - hogyan? - kötél? csak nem,- De igen, engem fel akartak akasztani* flf.ru drótkötél a nyakamon volt,hogy mint ávóst felhúzzanak, azonban az & 6o-7o emberj, akik velem foglalkoztak egymást? gátolták a műveletben, nem ! i tudtak megegyezni,hogy ki dobja a fára a kötelet. Minden elő volt pedig már készítve. Előzőleg rettenetesen megvertek. A ruha cafatokban lógott rólam, vérző, élő seb voltam. Valaki azt kiáltotta, ‘’fel kell" bűzni a piszkos ávóstl" ^rre drótkötelet kerítettek, néhány perc és már ott volt a nyakamon a hideg, vékony drótból készült burok. Keleraon Lajos egy pillanatra lehunyta szemét, azután kinyitotta és rém nézett* Tudtam, éreztem,hogy e pillanat fizikai | fájdalmat okozott neki. Talán ismét érezte a kötél élesen vágó . helyét, ami odafeszült a nyakához, miközben körülötte őrjöngtek és halálát követelték? ITyakára néztem és én is megborzong tűm. ~ - Régebben,mikor olvastam könyvekben - folytatta Kelemen Lajos a beszélgetést - hogy a halál előtt néhány pillanattal végig vonul az ember előtt egész élete, nem hitte®. írói fantáziáénak tartottam. Kicsit megmosolyogtam az, egész, naiv feltevést. Most én is éreztem ezt, szinte pillanatok tört r^sze alatt végigszogul- tíott emlékezetesbe egész életem.- láttam,magamat,mint kis fiatal inast, aki kora hajnalban zsúfolt villamosom siet be a yárba. Láttam anyámat, húgomat, feleségemet, akik annyira szerettek, s akiket többet nem fogok látni. Láttam az első szabad május elsejét, amint én is ott vonultam, énekeltem a sok piros zászló és tábla alatt* Boldog voltam, örültem az életnek, őst meg fogok halni, óe iért? élért? - tá- ;iadt fel bennem 1- ét az iszonyatos rádöbbenő#? I iért kell fiatalon, 34- éves koromban meghalnom eg szörnyű, irtózatos kezek által, e szégyenteljbs báláinemiael? Tem vagy ok bűnös? I '"ec öltem, nem raboltam, 18 éves korom óta dolgozom a mozgalomért, azért,hogy 1 1 L.. . __________________._____ - - » -18 - Í$S
