XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
' ' (io\-3prédikálja,hogy az ellenforradalom felett most már napirendre lehet térni, borítsunk fátyolt a múltra. Ssíktén-hangok ezek, csapdába akarják ejteni ismét népünket. Nem lehet felejteni, mert a meggyilkolt kommunisták sirdombjai - , amely sirdombokon először zöldéit az idén a fü, először illatoztak a virágok — vádolóan terednek felénk és emlékeztetnek. Mező Imre, Lakatos Péter, Kállai Mva és a többiek, akik nincsenek már közöttünk, de kiömlött vérük a megmaradt kommunisták vérét a szenvedély, az ellenforradalom elleni gyűlölet szent tüzével kell,hogy be- , oltsa. Nem lehet felejteni,mert itt élnek közöttünk azok az elvtársak, akik a halál ölelő karjából tértek már vissza, akik a nép igazi fiai voltak é$ csak ezért, semmi masért akart az ellenfor- V raöalom leszámolni velük. Hajecz Idával, Keleti úrnővel, Radnai György-gyel, Kelemen Lajossal és még sokaikkal. Micsoda idők, szörnyűséges idők voltak! Azok az igaz emberek, akik életükben nem ismertek mást,mint a nép szent ügyét . . szolgálni, mindent alárendeltek az osztály, a párt ügyének, ezek a férfiak és nők meggyalázva, meghurcolva, csavargók, kalandorok, utcalányok részeg röhejének, szennyes kezek ütlegelnek kitéve, de még akkor is, ott is becsülettel és erős szívvel tettek hitet I a párt, az eszme mellett* Nekem az a szerencse adatott meg,hogy a férfiakat és r f , nőket ismertem. Tudom, kik voltak, dolgoztam velük együtt, egyesek’ * kel bosszú esztendőkön keresztül a Köztársaság-téri párthazbun. Nézem az arcukat. A halottakét éh az élőkét. Arcuk, szemük nyilt, egyenes, bátor tekintetű. Fiatalok, idősebbek. Apák, feleségek: elvtársak. Mintha beszélnének. Mintha azt mondaná tekintetük: ne felejtsetek el bennünket! 2h megfogadtam, elhatároztam,hogy hirt adok róluk az országnak, a világnak, mindazoknak, akiket érdekel. Krónikásuk leszek,mint valamikor a XV. században az énekmondók, a regősök, akik lantjfctí.1: hurjMn énekelték el kort rsaik tetteit, úgy én is elmondom szerény, de igaz szavakkal,hogyan éltek, hogyan élnek, hogyan állnak helyt most azon a poszton, ahol jelenleg dolgoznak. Boldogság tölt el, hogy irhatok róluk,hogy «r neveiket, tetteiket leÍrhatom. Nem legendákat költők és mondok el, nincs szándékomban glóriát vonni a fejük fölé. De erre nincs is szükségük. A valóságot, az igazat, a talpig embereket akarom bemutatni, akik éppen emberi mivoltukban tűntek ki. * ---------------------------L _______________________________________
