XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések
I Az Orczy ti ér, Nagyvárad tiér, Üllői úti irányában vittek, egészen a Corvin Moziig, A Corvin Mozinál leazállitiottiak az autóról és a Kazinczy utcában a Gól Presszó melletti h*zba vittek be# Oi.ti az elad emeleten egy fürdőszobába zártak és egy fiatal ipari tanulót biztiak meg az őrzésemmel, akivel beszélgetni kezdtem, hogy mit tud rólam, miért vigyár rám? ö azt mondta, hogy én egy veszélyes "ellenforradalmáT" vagyok, Ezt a fiút sikerült meggyőznöm hogy ki vagyok, de valoszinüleg ha11gatózhattak, mert rövid időn belül egy tőrt magyarsággal beszélő 45 év körüli férfi jelent meg, aki először megvert, majd a még nalaa lévő iratokat óa kb 1,500,- Fti-oti elvette, A tárcámban voltak jugoszláv elszámolási számlák /1956 nyarán két Írben, egyszer az apparátussal, egyszer pedig magánúton Jugoszláviában voltam/ és kérdőre vontak, hogy mi már Jugoszláviával tárgyaltunk, oda akartunk szökni? Mikor ezek ellen tiltakoztam, újabb verés következett, majd egy magasabb rangú katonatiszthez vittek. Akkor derült ki, hogy összekevertek Kovács Istvánnal, a Budapesti Pártbizottság első titkárával* Nem ismertem a tisztet, a rangja után nyilatkoztam - mondtam, hogy Ünnek ismernie kell Kovács Istvánt, ön a Budapesti Pártbizottság egyik munkatársa vagyok. Sem termetire, sem korra nem leheti összekeverni vele. Egyébként Kovács nem is volt a Házban, még 2ü-án reggel elutazott a repülőtérről, iíövid kihallgatás után visszavezettek a szobába, ahol egy jóljltözött, 50 év körüli férfi jelent meg. Megkérdezte hogy gagyok, fájdalomcsillapítót hozott, Majd mondta hogy kórházba vitet, mert itt ki fognak nyírni. Nem hittem a jószándékában, de rövid időn belül meggyőződtem hogy igaza van, mert két kiskatona jelent meg hordággyal és egy katonai autóhoz vittek. A Corvin Mozi környéke tele volt felfegyverzett emberekkel. Mikor levitték nem bántak rosszul velem, csak azt kérdezték, igaz-e hogy épitőmunkas vagyok. Mondtam hogy igaz, erre megnézték a kezemet, s mivel elég nagynak találták, elhitték es elengedtek. A mentőautó elindult, én rüvidabb-hosszabb időre elveszítettem az eszméletemet. Nagyon rendesek voltak a katonák, biztattak hogy rövidesen megérkezünk, bár szamomra ez az utazás mintha napokig tartott volna# Mikor megállt az autó nem tudtam hol vagyok, csak azt láttám hogy korháziban lehetek, mert több fehér köpenyes ember volt körülöttem.
