XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

g*r- u térre visszamenni nem tudtunk. A fent nevezett elvtársaktól megtudtuk, hogy a szuterén helységekben 18 a Kilián laktanyánál folyó harcokban megsebesült szovjet elvtárs van. Ezeket a már emlitett Szokoli Dimitrov elvtárs hozta oda Berán Ivánnal, mivel a Fiumei úti kórházban az orvosok nem fogadták be őket. A szovjet elvtársak úgy lettek a gyába becsempészve, ottlétükről csak a fent emlitett elvtársak és mi tudtunk. Hogy ezek későbbi sorsa mi lett, nem tudom.

28-án késő este Méhes elvtárssal beszéltem a PB-ről , aki "virágnyelven" felhivta figyelmemet arra, hogy keressünk magunknak biztos fedezéket, mivel éjjel, ha a Kilián laktanyában lévők nem adják meg magukat, ágyúzásra, esetleg légierő bevetésére is sor kerülhet.

Először a légoltalmi pincét választottuk, de ez teljes elzárkózást jelentett a külvilágtól, ezért egy üzemben töltöttük az éjszakát.

Az emlitett támadásra nem került sor.

Október 29-én reggel alább hagyott a lövöldözés. Kb. 8 óra felé

Borka Attila elvtárs jött ki a gyárba a d PB-ről és röviden , vele

együtt Vékony elvtárs, Bállá elvtársnő és én visszatértünk a Köztár/

saság térre. Mivel tudtuk, hogy ellátásunk rossz és a MAVAG-ban volt elegendő élelmiszer, mind a négyen 3-3 db kétkilós kenyeret vittünk magunkkal, ami igen jól jött az éhező elvtársaknak. Mivel már egy hete családunkat nem láttuk, beosztottuk, hogy fölváltva hazamegyünk. Szükséges volt ez fehérnemüváltásunk miatt is, de azért is, hogy pénzt vigyünk haza, mivel akkor a pártmunkások tartalékokkal nem rendelkeztek. Hogy nappal kik voltak otthon, nem emlékszem. Este Kállai elvtársnő és férje, úgy emlékszem Prieszol elvtársnő mentek haza és