XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

Kint óriási tömeg, zür-zavar, az utcán halottak és igy mentünk át az úttesten a másik oldalra. Kb. a szinhá!zzal egyvonalban a téren meg­állítottak bennünket, körülfogtak, kiabáltak, hogy ÁVOS gyermeket vi­szünk. Egyik-másik azt kiabálta, hogy vegyék el tőlem a gyereket, van még fa és lámpavas a körnéyken ne vigyenek bennünket tovább. Ilyen és ehhez hasonló kiabálás, hangzavar volt. Ekkor jónéhány lövés dördült el körülöttünk a levegőbe, utána dermedt csen támadt és ekkor én a gyerekkel a nyakamban, az asszonyt vonszolva magam után kitörtem a fegyveresek gyűrűjéből, amikor egy fényképész ugrott oda, aki a jelene­tet lefényképezte. Ez a kép LIFE cimü folyóiratban megjelent, erre később hivta fel a figyelmemet Ujfalusi elvtárs, aki a XVIII.kerületi PB. titkára. A Széchenyi Könyvtárban meg is találtuk azt a folyóiratot araiból kifényképezték a képet, és most is megvan. Ezt a képet később leadtam a rendőrségre, mert sok arcot tisztáz lehet látni, hátha a nyomozásban segitséget jelent. így.mentünk tovább lökdöstek, rugdos­tak, többször megállítottak, ahol az előbb emlitett jelenetek ismét­lődtek meg. Végül átértünk a tér másik oldalára. Helyzetünk még mindig veszélyesnek látszott ezért a tér sarkán álló kék városi autóbuszra - amin egy vöröskeresztes zászló volt - felszáltunk. A buszon 3-^ fehérkö­penyes férfi és nő tartózkodott, feltehetően orvosok voltak. Amikor felléptünk az ajtók becsukódtak és a busz a tömegben lassan elindult. A Koltói Korházba akartak vinni bennünket. Kértem, hogy ne tegyék, nem sebesültünk meg, kicát élesszék fel az anyát és a gyereket aztán enged­jenek leszállni. Ezt megtették. Étheres vattával kicsit magukhoz téri­tették őket, s a tömegből kikeveredve leszálltunk az autóbuszról. A gyereket továbbra is a nyakamba vittem haza a Bérkocsis utcába. Ott egy kicát megpihentem, megmosdottam és a Dembinsky és a Hernád utcába lakó testvéreimhez mentem, elkerülve a Köztársaság teret, .úgy fiatalember a Patyi családjából egy darabig elkisert. En is fizikailag és idegileg is rendkivül megviselt állapotban voltam. Az átélt igalmakra egy példa; amikor a gyerekkel és az anyával beértünk a lakásba - ahol akkor többen tartózkodtak - Patyi a mama egy sezlonra dobta magát és szinte önkivületi állapotban kiabálta "gyilkosok, adjá­tok vissza a gyermekemet ". Oda ültünk melléje a gyerekkel együtt és hosszú idő után tudtuk csak megnyugtatni.- 9 - $03

Next

/
Oldalképek
Tartalom