XXXV.1.g / 1. MSZMP Budapesti Bizottsága Archívuma. 1957.03.04. 1963.05.08. 1956-os eseményekkel kapcsolatos iratok: A Köztársaság téri pártház támadásáról feljegyzések és névsorok. A XIII. Kerületi Pártbizottság védelmében részvettek névsora. Visszaemlékezések

- 6 Az ellenforradalmárok a székházba való bejövetelünk után kirángattak minket az utcára, ahol borzalmas látvány volt előttünk, több kiskatona halva feküdt az úttesten és néhányat pedig fejjel lefelé felakasztottak és lövöldöztek rájuk. Engem személyesen a Városi Szinház előtt lévő egyik lámpavasra akartak felakasztani, szerencsémre ezt nagyon sokan /kb.5o-6o fő/ akartak, igy addig ütlegeltek,-taszigáltak mig ezt nem tudták végrehajtani.

A sodrásban, az ütlegelések során, a Városi Szinház épületének oldalához kerülve egy "kivégző osztag" puskacsövei előtt állva, ma is előttem ismeretlen fiatal ember mentett meg, ámikor is elkiáltotta magát, "ne bántsátok, én ismerem ezt az embert, Ő adott nekem fegyvert a VIII.kerületben."

Arra emlékszem még, hogy a négyszögbe bejöve néhány kiskatonával együtt a szinház mögött álló furgon autóba betettek. November 1-én eszméltem fel a Péterfy Sándor utcai kórház műtőjében, ahol az első mondatot, melyet fel tudtam fogni az volt, hogy ma reggel Mező Imre meghalt. Egy több ágyas szobában feküdtem és még november 1-én du. két 35 év körüli, orvosi köpenybe öltözött ember jegyzőkönyvi kihallgatást végzett, melynek lényege az volt, hogy ők tudják, hogy ki vagyok és tekintsem magam letartóztatottnak, és amikor lehetséges elszállítanak a kórházból. Szerencsémre a szomszéd ágyban egy jóérzésü, Lux nevű kisiparos feküdt, akin keresztül üzenni tudtam Kőbányán élő családomnak telefonon. így az egyik hozzátartozóm meglátogatott éséazon keresztül próbáltam a Párt Központ felé életjelt adni magamról. Abban a helyzetben voltam, hogy egy levelet tudtam imi Kádár elvtársnak, mert akkor már hallottam ott bent, hogy Ő az MSZMP, vezetője.

A levél keretén belül röviden akartam tájékoztatni a pártház ostromáról és a kórházban uralkodó helyzetről, ahol észlelésem szerint az eílenfor- radalmároknak komoly góca volt. Később tudtam meg, hogy ebben a kórházban ütötte fel tanyáját Tóth Ilona is, aki több elvtársunk halálát okozta.

Ez a levél természetesen nem juthatott el Kádár elvtársig.

November 3-án este a rádió- fejhallgatón keresztül hallottam Mindszenty beszédét, mely rendkivül lehangoló hatással volt rám. Egész éjjel nem tudtam aludni és vasárnap kora hajnalban, 4-5 óra körül, a bekapcsolt fejhallgatón keresztül hallottam Nagy Imrének felhívását, ügy látszik rajtam kivül mások is hallották, mert a kórházba percek alatt nagy fejetlenség, szinte pánik tört ki az.ellenforradalmárok, de egyes betegek között is. Majd ezt követően még reggel 7-8 óra körüli időszakban a Baross- téren megjelentek a szovjet harckocsik és harcokba bocsátkoztak az ellenforradalmárokkal. /Az ágyú és géppuska zajból Ítéltük igy./

j cwgzAaos LEV&Xta'

^ . . 1