XXXV.1.d / 1. MSZMP Budapesti Bizottság Adminisztratív Osztály. 1956.11.16-1957.12.03. Belügyminisztérium, Budapesti Rendőr Főkapitányság, Karhatalom jelentései, feljegyzései az "ellenforradalom" alatti és azutáni tevékenységéről, feladatairól, személyi problémákról.

Az V.kerületi M-iZMP Intéző Bizottsága pl, felvetette, hogy Tóbiás baj társ ki akarta erőszakolni Adamik alez. leváltását, aki az ellenforradalom idején megállta a helyét, Adamik alez. leváltását azzal akarta megindokolni, hogy szakmailag nem elég képzett, Tóbiás baj társsal szemben bizalmatlanságot, különösen a tisztek között tapasztaltunk.

|0tvő8 baj társról azt tartják, hogy ő a polgári elemek fő patronállója, a "jó szakemberek" támogatója. Mi azt tapasztaltuk, hogy Ötvös baj társ egyes polgári elemeket valóban védelmébe vett.

Egyik felszólalásában pl. "megvédte" Selmeczit, mint kitűnő szakembert, aki át tudja adni a horthysta rendőri segédhivatal jó

tápfilSZ t •

Sós ezredes baj társról azt beszélik, hogy a fia a Lenin Intézetben kormány és szovjetellenes kijelentéseket tett, amelyeket Sós elvtárs állítólag helyesnek tart. Az a hir járja, hogy Sós elvtárs el akar válni feleségétől és egy olyan nőt szándékozik, elvenni, aki szovjetéilenes beállítottságú. Beszélik azt is, hogy a XIX. kerületi kapitányság vezetője Sós elvtárs rokona, mint rehabilitált került vissza a rendőrségre, holott erre semmi indok nem volt, mert onnan korábban nem politikai, hanem közönséges bűncselekmény miatt került ki. Sós elvtárs megnyilvánulásaiban általában úgy állítja be magát, mint aki a rákosi-rendszer áldozata, ugyanakkor igen sok rendőr úgy tudja és hangoztatja, hogy durva szakmai hiba elkövetése miatt lett eltávolitva a rendőrségtől és semmi oka sincs mártiromsága hangsúlyozására. Általános felháborodást keltett a karhatalmistákhoz és a munkásörökhöz való viszonya, akiket szerintük nem becsült meg eléggé. Ezért és más okokból Kifolyólag nem bíznak Sós elvtársban, mint főkapitányban. Szóbeszéd tárgyát képezi, hogy erre a funkcióra nem képességeivel és tevékenységével szolgált rá, hanem Münich elvtárshoz fűződő jó kapcsolatok utján került.

Mi azt tapasztaltuk, hogy Sós elvtára későn és nem elég erélyesen fogott hozzá a rendőrség megtisztításához, Félt, hogy ez a tisztogatás meggyengiti a rendőrséget. Az eligazításnál, valamint a kerületi kapitányságok és a kerületi MSZMP Intéző Bizottsága vezetőinek értekezletén 1956 decemberében nem a tisztogatás fontosságát, hanem aggályait emelte ki, hogy egyesek "anarchista" módon fogják fel ezt a kérdést. Kijelentette, hogy inkább leveti a rendőri egyenruhát, de nem tűr meg túlzásokat.

Desemberben nem a "túlzók".hanem a "liberálisok" jelentették a fő veszélyt, ezért Sós elvtárs beszámolójának és eligazításának egész vonala helytelen volt.

Igen bántó fölényességgel nyilatkozott a karhatalmista elvtársakról is, nem értette meg, hogy a rendőrök és a karhatalmisták között különbséget kell tenni, hogy a karhatalmista elvtársak jelentős része régi, tapasztalt és müveit párt-vagy állami funkcionárius, akiknek a rendőrségbe való felvétele megerősítené az egész rendőrséget. Nem támaszkodott ezeknek az elvtársaknak forradalmiságára a liberális rendőrökkel szemben.

Tény, hogy Sós elvtárs a felülvizsgálat során a bizottságtól egyetlen alkalommal sem érdeklődött a vizsgálat menetéről, a tapasztalatairól. Nem tett meg a vizsgálat eredményessége és gyorsasága érdekében mindent, technikai tekintetben sem.-7- **