XXXV.1.c / 5. MSZMP Budapesti Pártbizottság Agitációs és Propaganda Osztály. 1957.01.02-1957.01-31 A Budapesti Pártbizottság és a pártszervezetek információs és hangulatjelentései
I •• vj ¥ Jelentés a XIV.kerületi értelmiségi küldöttség, beszélgetéséről Menőn India moszkvai nagykövetével. 1957. január 4-én egy 4 tagú XIV.kerületi értelmiségi küldöttség felkereste Menőn urat, India moszkvai nagykövetét a Margit-szigeti Nagyszállóban. a küldöttség tagjai: Trencsényi Waldapfel Imre akadémikus, egyetemi tanár-, Horváth. Ferenc szinmüvész, érdemes művész, Lukács Imre iró és ujságiró és A megbeszélés 10 óra 40 perctől 11 óra 45 percig tartott,, s csak azért ért véget, mert Menőn urnák 12 órakor megbeszélése volt a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány külügyminiszterével. Menőn ur szivélyesen fogadta a küldöttséget és a kölcsönös üdvözlések után felkért bennünket, hogy mondjuk el a véleményünket arról, milyen módon érhető el Magyarországon a kibontakozás, s hogyan lát- 0 juk a jövő perspektíváit. Trencsényi Waldapfel Imre elvtárs beszélt először, elmondotta, hogy az október 23-án kezdődő eseményeket a külföldi imperialisták szervezték meg, felhasználva a nép széles tömegeiben meglévő elégedetlenséget, a Rákosi-Gerő féle politika hibái ellen. Elmondotta, hogy a szociális jelszavakkal féllépő ellenforradalmárok voltak a vezetők és hangadók és éppen szociális demagógiájukkal sikerült megtéveszteniük a dolgozó nép jelentős részét is. A fegyveres harcokban elvétve résztvettek becsületes, hazafias szocialista emberek is, ez azonban egyáltalán nem áll ellentétben azzal, hogy Magyarországon, tehát főként október 30-tól kezdve az ellenforradalmárok voltak a hangadók és részben az urak is. Ismertette röviden dr. Adolf Berle columbiai egyetemi tanár, a Szabad Európa-társaság egyik vezetőjének 1956. augusztus 7-ón a strasszburgi Szabad Európa-társaság nyári egyetemén tartott előadását a kelet-európai országokban folyó felke- A előkészitéséről s azt, hogy az előadás magyar szövegét StrassburgW bán október 22-én postára adták néhány száz magyar értelmiségi cimé- ' r®. Elmondotta azt is, hogy a Kádár-kormány a magyar nép érdekében működik s egyre többen állnak a kormány mellé az eddig ingadozó munkások és értelmiségiek, a parasztság pedig majdnem teljes egészében a Forradalmi Munkás-Paraszt xiormány mellett áll. Lukács Imre iró elmondotta, hogy ott volt 1956. október 23-án este a Parlament előtt, ahol még Nagy Imre beszédét megelőzően egyes csoportok ellenforradalmi jelszavakat kiabáltak, s a tehetautókon levő megszervezett elemek "a rádiónál ölik a népet! Gyerünk a rádióhoz! Fegyvert a népnek!” és más provokatív jelszavakkal izgatták a mintegy 5°-40 ezer főnyi tömeget, majd a teherautók megindultak a rádióhoz és a fegyver-raktárakhoz. Ebben az időben a rádiónál még nem volt kar?*z®-^ &rról i£j hogy október 23-án a budapesti tüntetésekkel egyidőben az ország több nagyvárosában is hasonló szervezett tüntetések voltak, ami világosan bizonyltja a szervezett előkészitést. elmondotta azt is, hogy a fegyveresek által megszállott zuglói rendőrségi ruharaktárt a fegyveres ellenforradalmárok segítségével a csőcselék november 4-e után teljesen kifosztotta, s arról is beszélt, hogy tudomása szerint a Nagy Imre-kormány utolsó napjaiban olyan erős volt az ellenforradalom szervezettsége, hogy sok vezetőjük a Parlamentben tanyázott és pl: Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét le is tartóztatták. | . . t\
