Budapest Főváros Levéltára: MDP Budapesti Bizottság IV. Kerületi Bizottsága vezető testületeinek iratai - Választmányi ülések jegyzőkönyvei, 1950 (HU BFL XXXV.176.a/2)
1950-02-01
w i i ' ’ §-17- é PaPP elvtárs: A körzetekben azt tapasztaljuk, hogy rendszertelenül folyik az agitáció időpontjának kijelölése |s meghatározása. Az elvtársak, az üzemi dolgozók kűlönböző^^ munkaidőben dolgoznak és igy nehéz őket egy %0i>oi^ca/ összpontosítani, hogy egy körzet területén alnéj^^elő munkát el tudják végezni. Ezért szükség van ár:i%/>nogy a Pártbizottság részéről nagyobb súlyt fektesbehtfk arra, hogy a körzeti titkárok az agitációf elelősökke,!’ az agitáció időpontját hogyan állapítsak meg. Lehetőleg úgy hangolják össze az időpntot, mire az agitátorok megjelennek, akik hivatva vannak irányítani legyenek ott és ne kényszerüljenek az elvtársak, akik fáradtan 1 mennek el a körzeti helyiségbe órákat várakozni, amig megkapják a szükséges anyagot és utasítást. Most a határozati javaslattal kapcsolatban igen lényeges pontra hivom fel a Pártbizottság figyelmét. Nagy Mária elvtársnő referatüma során megemlékezett a munka- _ erővándorlás megakadályozásáról. Még ma is vannak üzemek , ahol rosszakaratú emberek nem engedik az egyéni kezdeményezést kifejlődni és arra kényszerítik, hogy máshová menjenek a dolgozók és máshol keressenek lehetőséget ahol az egyéniségük kifejlődik és képességüknek megfelelő munkát tudnak végezni. Ez is normacsaláa, mint az, amikor valaki teljesítés nélkül igyekszik a normájáért járó bért felvenni. A normacsalást meg kell szüntetni, mert igy fog egy egészséges mozgalom kifejlődni. Én ismerem a magyar munkás mentalitását, mihelyt többet tud keresni, mihelyt egy fillérrel több fizetést kap, megkeresi a lehetőséget, amelyhez hozzá tud jutni. A magyar munkás megbecsüli a lehetőségeket, hogy segitsen abban a munkában, amely az országban a szocializmus épitését jelenti. Vándor elvtárs: Mindazt, amit Nagy Mária elvtársnő elmondott azt a tényt mutatja, hogy az Újpesti Pártbizottság az utóbbi s. időben komoly eredményt ért el, ezt érzékeltetni lehet azokból a számokból, amelyet a termelés, a munkaverseny szélesedésén a Pártválasztmany mutat. Azonban azt hiszem,hogy mindezek az eredmények elismerése mellett nemcsak joga, hanem köt lessége a Pártválasztmánynak az újpesti Pártbizottság munlcaja felett kritikát gyakorolni egynéhány területen.Ha megengedik, ezt nemcsak a termelési kérdések, hanem általában a Pártbizottság munkája felett gyakorolom. Elsősorban a pártdemokrácia kérdéséről kell néhány szót beszélni. Amikor a pártvalasztmány munkáját akarom megkritizálni, elsősorban önkritikát kell gyakorolnom. Amikor a pártválasztmány a legutóbbi ülésére meghívott, az a megtiszteltetés ért, hogy a pártválasztmányba beválasztottak, én azonban nem jöttem el. Ez azt jelenti, hogy lebecsültem azt a megtiszteltetést, amelyet belém helyeztek, másrészt lebecsültem a Választmányt, mint választó testületet, amelynek az a hivatasa, hogy irányt mutasson, hogy kritikát gyakorolnn, hogysegítsen. . . . V
