XXXV.15.b / 6/a. MSZMP X. Kerületi Bizottsága. 1956.10.24-1957.08.10. Visszaemlékezések a kőbányai 1956. októberi "ellenforradalmi" eseményekről
4 * 4 3 A következőket Bálint János elvtárs mondta el: Október előtt az elvtársakat sok sérelem érte, köztük engemet is. Eltanácsoltak pártvonalról, még pártbizalmi munkakört sem biztak rám. Miseta Bélát bizták meg az ügyem kivizsgálásával /az ellen- ' forradalom ideje alatt Miseta a kisgazdapárt egyik szervezője volt./ A hosszú vizsgálat ellenére sem tudtak rám bizonyitani semmit, úgy annyira, hogy még egy megrovást sem tudtak összehozni, ellenem. Október 23-án este 10 órakor Göndöcs elvtárs járt nálam'azzal, hogy hivatnak a pártházba, szükség van rám. Egyben megkért arra is^ hogy megbizható ismerőseimet hozzam magammal. A pártházban az első észre- vé telem az volt, hogy nagyon kevés fiatal elvtsrs volt ott. Feltűnő volt, hogy a függetlenített pártapparátus egy része távol maradt a pártháztol. A védelmi eszközöknek nagyarányú hiánya mutatkozott. Miután Knakker elvtárs leventapuskákat szerzett, abból kaptunk egyet és irás ellenében 8 db. töltényt adott. Hát ez a megoldás súlyos^ személyi veszélyt is jelentett a számunkra, mert komolyabb támadás a esetén, ezzel a fegyverrel és lőszermemv iséggél nem sokra mentünk w volna, nem beszélve arról, hogy szigorú parancsunk és utasításunk volt arra, hogy lőni csak parancsra szabad. Az elvtársak között a hangulat harcias és jó volt. A jelenlévőknek kivétel nélkül az volt a véleménye, hogy megvédik a pártházat. Néhány nap múlva komoly fegyx- vereket kaptunk, az elvtársak nagyon fellelkesültek ezen, annál is inkább, mert többségüknek meggyőződése volt, hogy Magyarországon elac- lenforradalom van. Tudomásom szerint behívták * tartalékos tiszteket, hogy felhasználják őket a kerület védelmére. Engem rendkívül meglepett ezek bátortalansága, mert 40 főből alig 3-an 4-en maradtak ott. Többek között az egyik, amikor megtagadta, hogy harcoljon, azt mondotta: "Az életünket anyánk adta és nem a párt." Az ilyen esetek nyilvánvaló, hogy a jelenlevő elvtársak harci kedvére is kihatott. 28-29-e körül a kollektívát egybehívták és színvallásra szólították A fel az elvtársakat, mit tegyünk. Ekkor a város több fontos szervét, W épületét az ellenforradalmárok már elfoglalták. Az elvtársak amellett szavaztak, hogy megvédjük a párhházat. Még 30-án is azt az utasítást kap ttok, hogy csak kizárólag parancsra szabad lőni-. Miután a pártházból kivonultunk, lakásomon tartózkodtam. 5 és 1/2 6 óra között erősen zörgettek nálunk. Két géppisztolyfts és egy idősebb ember pisztollyal jött be hozzánk. Hol vannak a fegyverek, mondta az idősebbik."Vége az uraimÓtoknak vörös patkányok, most a magyarok lesznek az urak." A lakásban mindent felforgattak, de^semmit nem vittek el. Feleségemet arccal a vízvezeték felé fordították, miután felöltöztem, engem elvittek. Pongráczi utón vittek. A harmadik kissé lemaradt az első kettőtől, majd azt kérdezte tőlem, miért nem mondtad meg, hogy hol vannak a fegyverek? Mégegyszer megmotoztak, majd, először úgy döntöttek, hogy kocsin bevisznek valahova. Ezekután 2-3 lépéssel előre küldtek. Egész a villamosmegállóig kisértek, közben beszélgettek, vitatkoztak arról, hogy elengedjenek-e. Meglepetésemre elengedtek. Később megtudtam, hogy egy Keresztesi nevű volt csendőr küldte ezeket a lakásomra. Ezekután én rendszeresen^bejártam az üzembe. Elmentem a párt alakuló gyűlésére is. A Zalka Máté téren találkoztam a lányommal, aki utánam sietett és közölte velem, hogy lakásunkat feldúlták és kirabolták. Azonnal elmentem a kerületi rendőrkapitányságra. Elmondtam a történteket a felkelők parancsnokának. Sok értéktárgyat vittek el és élelmet is a lakásomból. A felkelők parancsnokát azt mondta, hogy valószínű ruha kellett az illetőknek. ■ I ' '■
