XXXV.15.b / 6/a. MSZMP X. Kerületi Bizottsága. 1956.10.24-1957.08.10. Visszaemlékezések a kőbányai 1956. októberi "ellenforradalmi" eseményekről

4~"~' ,N

_- •.v. rm a

Á tn tft)

1956*©kt. 24-én jelentettem a vállalatnál, hogy én is a gyári őrségben akarok lenni, amit egynéhányan megrökönyödve vettek tudomásul, mert inár abban a korban vagyok, hogy nemsokára nyugdijba megyek* Az igazgató és egynéhány funkcionárius bízott bennem.

Ugyanazon este jöttek értem, a légo pincébe, hogy üljek autóba. Sem mondták, hogy miért, csak azt, hogy mint régi párt funkcionáriusnak, ismeretségem van a pártházban, odamegyünk. Az autó 6 óra előtt öt perccel indult és 6 órától már kimanési tilalom volt. így el lehet képzelni, hogy milyen gondolatok jártak a fejemben. A PB.kapujában Farkas István ^ István elvtárá^, régi jó barátom és elv társam fogadott. Bementünk és

ott láttuk az elszánt, hu elvtársak tömegét, akik életük feláldozásával akarták megvédeni pártházhnkat az ellenforradalrai, fasiszta hordáktól.

A ve lem jövő Kizák elvtárstól, aki egy pársoros megbízó levelet hozott a pártbizottsághoz, - tudtam meg, hogy miért jöttünk. Most aár mindegy volt. Arra gondoltam, hogy 1944-ben a 19 éves gyönyörű lányomat feleségemmel együtt Auschwitzban, gázkamrában ölték meg, most remélem törleszteni tudok. Szerencsénk volt, mert elég soká kaptuk meg a fegyvereket és visszafelé menet a v&suti hid után a Kőbányai ut elején 3 pán- 41 oélos autóval találkoztunk, amelyekről még na sem tudom, hogy oroszok, vagy ellenforr&dalmárok voltak-e. Persze inamba szállt a bátorság, de soffórunk rákapcsolt úgy, hogy majd felfordult az autónk a Konori ut sarkán, hiszen vis szafelé semmiféle Írásunk nem volt. így zajlott le. az első napi élményem, amit soha nem fogok elfelejteni.

>