XXXV.13.b / 7. MSZMP VIII. Kerületi Bizottsága. 1956.10.23-1957.08.13. Feljegyzések az "ellenforradalom" alatt történt eseményekről
akadozva is, de a hibák kijavítása országszerte megkezdődött, sok uj, friss eredmény született, megindult a harc a formalizmus és a bürokratizmus ellen hivatalunkban is. Az a tény, hogy az emberek nyiltan megmondhatták véleményüket nemcsak uszításra vezetett, hanem az elégedetlenség bizonyosfoku levezetésére is. Lélektani tény, hogy az elégedetlenség, izgágaság csökken akkor, ha az illető vélt vagy valódi sérelmeit kikiabálhatja magából, minden szépitgetés és félelem nélkül. Emellett ha szabadabban megmondják, hogy mit gondolnak, akkor könnyebb meg is győzni őket véleményük helytelenségéről. Ezenkívül ezeknek az embereknek többsége jellemileg izgága, mindenáron ellentmondó tipus, ha elfogadják véleményüket és más is kezdi azt hangoztatni, akkor szembefordulnak saját volt véleményükkel is, csak azért, hogy ellentmondjanak. /Persze ezért nem lehet arra számítani, hogy magatartásukban valamilyen konzekvens egyirá- nyuságot érjünk el/» De visszatérve a történelmi tényekre, meg kell állapítani, hogy a Párt és kormány sok intézkedése akkor már megnyerte az értelmiségiek tetszését is, igy a vita megrendezésének tényét pozitívan értékelték. Abvitához azonban a helyszínen az OMK- sok közül senki sem szólt hozzá. írásban néhány párttag adott be jelentéktelen kérdéseket. /Tehát itt is passzívan viselkedtek/. £ Magán a vitán azonban Eajkné felszólalása nagyon nagy hiba volt és w mé^ nagyobb hiba volt a pártbizottság részéről, hogy ez után a felszólalás után a vitát lezárta és Eajkné hatását nemhogy helyesbítette volna, hanem még erősítette ezzel. Mező Imre et. volt a vitavezető, válasza hiven tükrözte azt a bizonytalanságot, amely akkor a pártvezetésben eluralkodott és igy természetesen nem volt kielégítő. A helyzet már akkor kissé fenyegetőnek látszott, én legalább úgy éreztem, hogy Mező et. nem ért egyet Eajknéval, de azt nem merte kimondani, - nem is lehetett akkor, az egész rosszul volt elintézve Eajk rehabilitása óta /ló másik oldala, szenttéavatás/ és ezt a külföldi rádiók és a helyi reakciós ügynökök nagyon ügyesen ki tudták használni. Tény, hogy ez a vita végül a bizonytalanság és kielégitetlenség érzését hagyta hátra kommunistákban és pártonkivü- liekben egyaránt. A következő események már gyors egymásutánban követték egymást. A ^ Eajk temetésre már többen elmentek. Ugyanaznap este volt a Kossuth Klubban a Könyvtárosok Szabó Ervin Körének emlékezetes vitaestje. A mi dolgozóink ott is passzívan viselkedtek, nem szóltak hozzá. Meg kell állapítani, hogy néhány demagóg Széchenyi Könyvtárbeli felszólalásától eltekintve a vita nagyrészt a könyvtárosok jogos sérelmei felett folyt. Azt is meg kell állapítani, hogy az előbb emlitett demagógok elég erős hatast értek el. De el kell ismerni, hogy tényleges vita alakult ki, hogy • az elrugaszkodott fiatalokat egyes vezető könyvtárosok elég erélyesen igyekeztek leszerelni. Ennek a vitának könyvtárunkban elég erős visszhangja volt. Éppen a könyvtárosok egyes közös problémájának megvilágítása, a szakmai kérdések feletti vita lehetősége hatott a legtöbb emberre. Egy kis réteg a könyvtáros Petőfi Kör kialakításának lehetőségét látta benne és lehet, hogy volt bennük romboló szándék is, ami megmutatkozott volna, ha erre támpontot kapnak. Kéhány nappal a Szabó Ervin Köri vita után felkeresett engem Gaits György és azt vetette fel, hogy csináljuk meg a Szabó Ervin Kör OMK-beli szakosztályát, illetve legalább is rendezzünk egy vitát. Bz az aktivitás első jelének látszott a dolgozók résmérői, s örülV- 5 /I $ i _ ___________ _
